Ez a cikk először az ÉVA magazin 2018-as novemberi lapszámában jelent meg „Zsebre megy a játék” címmel.

Az, hogy a gyerekünk felnőve mennyire lesz képes önállóan boldogulni, nagyban attól függ, hogy zsenge korában mit lát otthon. Ez az ötletszerűen költekező, adósságokból ki se látszó szülőknek rossz hír, tudatos pénzügyi neveléssel azonban megtörhető az ördögi kör. Egy 2015-ös reprezentatív kutatásból, amely a magyar 18–35 év közötti fiatal felnőttek pénzügyi kultúrájáról készített felmérést, egyértelműen kiderült, hogy a fejlett országokéhoz képest a magyarok pénzügyi tudatosság tekintetében igen rosszul teljesítenek. Az említett korcsoportra a megfontoltság nem különösebben jellemző, hosszú távú céljaikat nem megtakarítással vagy a kiadások csökkentésével kívánják elérni, hanem sokkal inkább pluszmunkák vállalásával, és önmérséklet helyett inkább hedonizmus jellemzi őket. Mégis mitől vált ennyire könnyelművé a fiatalabb generáció?

MERT MEGÉRDEMLEM!

„Ugyan a mai negyvenesek szülei még kénytelenek voltak megfogni minden egyes fillért, gyermekeiket sose avatták be tudatosan a »pénzmegtartás« módjába. A pénzről ma se szívesen beszélgetünk velük, ami óriási hiba, hisz az elmúlt harminc évben pénzköltési és pénzszerzési lehetőségek egész tárháza nyílt meg előttünk, a fogyasztói társadalom folyamatos habzsolásra csábít – magyarázza Himer Csilla pénzügyi coach, pénzpedagógus. – Miért fogyasztunk többet, mint amennyit megengedhetnénk magunknak? Egyrészt mert ez evolúciós program. Az emberiséget időről időre éhínségek tizedelték, ezért olyan túlélési stratégiát fejlesztett ki, amely azt diktálja: ha van mit, vedd meg, halmozd fel, mert lehet, hogy holnap már nem lesz.

Másrészt manapság a sikeres ember védjegyévé vált az állandó fogyasztás, a pénz költése, és mivel mindannyian szeretnénk a győztesek táborához tartozni vagy legalább annak tűnni, akkor is vásárolunk, amikor amúgy nem tehetnénk meg. A fiatalok pénzköltési szokásaira különösen nagy hatással van a kortárs csoportok és a közösségi média állandóan csillogó világa, amiben mindenki csini, nincsenek szürke hétköznapok, az aktuális trendeknek való állandó megfelelés azonban borzasztó drága mulatság, és ha ezt nem tudatosítjuk, nagyon könnyű elúszni.” A pénzügyi nevelés a gyereknevelés része kellene legyen, amely óvodás kortól 18 éves korig tart. Mért ez az intervallum? 3-4 éves kor körül kezdi érdekelni a kicsiket a pénz csilingelése, a sorba rakással, halmozással járó játék, a felnőtt korba lépve pedig önálló pénzügyi döntéseket hozhatnak a megkérdezésünk nélkül, hitelt, kölcsönt vehetnek fel úgy, hogy senki sem fogja firtatni, mennyire tudják készségszinten használni a megszerzett fizetőeszközt. Vagyis nagyjából 15–20 évünk van arra, hogy megtanítsuk a gyereket a pénz megkeresésének, megtartásának és gyarapításának módjára.

OVIS KORTÓL MALACPERSELYT!

Szó sincs persze arról, hogy holnaptól tőzsdei, közgazdasági gyorstalpalókkal kellene zsibbaszd a gyerekedet, ugyanis nem (kifejezetten) egzakt tudást kell átadnod, sokkal inkább egy olyan pénzügyi intelligencia fejlesztéséről van szó, amivel a gyerek képes az összefüggéseket felismerni és azokat rendszerbe helyezni.

„A kicsi már óvodás korban találkozik a pénzzel. Látja, ahogy vásárolnak a szülők, hallja, ahogy beszélnek róla – folytatja Himer Csilla pénzpedagógus. – Bár egy 3-4 éves gyerek még nem tud számolni, de imád gyűjteni, kavicsot, matricát, gesztenyét, és vonzódik mindenhez, ami felnőttes, a pénz ezért különösen érdekes lehet számára. A mosás előtt zsebekből előkerülő aprót vagy a fagyizásból kapott visszajárót dobja ő perselybe, a locsolásért vagy a nagyitól csokira kapott kis pénzt is tegye ő el. Ugyan még nem lesz képes felfogni, hogy a 10 darab 5 forintos kevesebbet ér, mint az egy darab százas, de örömmel fogja eltölteni, ahogy gyűlik a sok csillogó, csilingelő érme. Ez azért fontos, mert a zsenge életkorban kialakított szokások nagyon mélyen rögzülnek. Ha a gyerek megszokja, hogy a pénzt gyűjti, és nem addig költi, amíg van, később is könnyebben takarékoskodik.” Egészen korai életszakasztól kezdve biztosítani kell számára, hogy pénzügyi döntési helyzetbe kerüljön, például ő maga választhassa ki, hogy bizonyos kereten belül mit vásároljon magának. Nyalókát vagy csokit? Így egyrészt kénytelen választani, átgondolt döntést hozni, másrészt gyakorlati úton szerezhet tapasztalatot az ár-érték arányról, és csodálkozhat rá arra, hogy az az érme, ami elég egy fagyira, nem elég a játék babára. A kiválasztott dolgot fizesse ki ő a kasszánál, így jobban érzékeli a pénz fogyását, áramlását!

JÖHET A ZSEBPÉNZ!

A számfogalom megszilárdulásával, vagyis nagyjából 6 éves kortól fokozatosan érdemes bevezetni a zsebpénzt és hosszabb távú célokat kitűzni. Valamit, amire lehet gyűjteni és amin keresztül erősíthető a vágybeteljesítés késleltetésének képessége. Az azonnali vágykielégítésre szoktatott gyerekek ugyanis később hajlamosabbak az impulzusvásárlásra és az eladósodásra, ha azonban megtanítjuk nekik, hogy a sok apróság helyett akár egy nagyobb, értékesebb dologhoz is hozzájuthatnak, lesz motivációjuk. A zsebpénz, legyen bármilyen szerény összeg, szabadságot ad, de rá is kényszeríti a gyereket arra, hogy mérlegeljen, beosszon, megtakarítson. Mivel az ő pénze, arra költi, amire akarja, de mindig kérdezzük meg, hogy biztosan akarja-e a „vágy tárgyát”, mert ha elkölti a pénzét, mi nem töltjük újra a kiürült perselyt. Kisiskolás kortól érdemes elvinni a gyereket bevásárolni úgy, hogy a listáról ő válogassa össze az árucikkeket.

Kérjük, hogy indokolja, mit miért választott, így sokkal szemléletesebben tudunk rávilágítani arra, milyen szempontokat érdemes figyelembe venni, mielőtt valamit a kosarunkba rakunk. Nem feltétlenül a legolcsóbb a legjobb, megeshet, hogy az akciós nem is akciós, és a színes, csiricsáré csomagolás hívogató ugyan, de gyakran gyenge minőségű. Ötödik osztálytól a négy alapművelet mellé bejön a százalékszámítás, így egy-egy tévében látott reklám kapcsán vagy postai befizetéskor esetleg lehet beszélgetni a kamatról, a család hiteleiről, arról, hogy mik a pénzintézettől felvett kölcsönök előnyei és veszélyei. Természetesen nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mindig a gyerek életkorának megfelelő érthetőségi szinten maradjunk. Alsó tagozattól a szülők gyakran rutinszerűen adnak büfépénzt, a pénzpedagógus azonban azt javasolja, hogy ezt szigorúan különítsük el a perselypénztől. Előbbit ugyanis elveri a suliban: ha a kettőt összemossuk, a gyerek fejében a „szülőtől kapott pénz” nem a megtakarítással, hanem az elköltéssel fonódik össze. A büfépénzt is érdemes harmadik-negyedik osztálytól a hét elején egy összegben odaadni úgy, hogy az ő dolga legyen beosztani a hét végéig.

A PÉNZNYELŐ KAMASZ

A pénzügyi önállóságra nevelés a fokozatosságra épül, és a cél az, hogy a gyerekre fordított minden kötelező kiadást egy idő után ő kezeljen. Ez azt jelenti, hogy a bérletvásárlást, a fodrászt, az új cipő beszerzését is bízzuk rá, vagyis minden olyan pénz kezelését, amit amúgy is rá költenénk. Az önállóság érzése mámorító a kamaszok számára, persze csak úgy szabad bevezetni, ha korábban már kisebb összegekkel bizonyította megbízhatóságát. Ebben az életkorban kénytelenek leszünk emelni a zsebpénzen, egy mozi már költségesebb szórakozás egy fagyinál. Extra pénzeket ok nélkül ne adjunk! Ha a tininek szüksége van pluszpénzre, akkor dolgozzon meg érte. Ha nem az ő dolga levágni a füvet, egy kis „mellékesért” átengedhetjük neki ezt, de hétvégi vagy nyári munkákkal egész csinos összeget is megkereshet. Jellemző, hogy minél idősebb egy gyerek, annál kevésbé akar spórolni, de olyasmivel, ami igazán fontos lehet neki, például egy új telefon, lehet motiválni. Még ha mindent jól csináltunk is, megesik, hogy a gyerek a felnőtt korba lépve sem látja át még teljesen, minek mi a pénzügyi következménye, vagyis például milyen hosszú távú hatásai vannak, ha felveszi a diákhitelt. A szabad felhasználású formájára sok egyetemista úgy tekint, mint talált pénzre, hitelből bulizni azonban óriási felelőtlenség! Ha gyermekünk diákhitelt vesz fel, csak tandíjra költse, de ha dolgozik suli mellett, inkább ne vegyen fel kölcsönt!

ÉS A SZÜLŐK…

Persze az egész nevelési módszer fabatkát sem ér, ha a szülő nem jár jó példával. Ha a gyerek azt látja, hogy a szülők befőttesüvegbe rakják félre a pénzt a nyaralásra, anya hónap elején költségvetést készít a kiadásokról, a vásárlásra listát ír, nagyobb beruházáskor összehasonlítja az árakat, akkor számára is az lesz természetes, hogy a pénz olyasmi, amivel tudatosan tervezni kell. Tarthatsz hegyi beszédet a spórolás fontosságáról, semmit se ér, ha mellette hülyeségekre szórsz el pénzt, a drágán megvásárolt ételt kidobálod, mert nem ettétek meg, és azzal vigasztalod, ha összetöri a játékát, hogy vesztek újat. A rendszer másik alapja a következetesség! Ha a kicsi könnyes bociszemekkel néz, miután már kiválasztotta és megvettétek a játék babát, és te ellágyulva megveszed a másik játékot is, semmi értelme nem volt döntéshelyzetbe hozni. Ha a kamasz elverte a pénzét, és időről időre dugiban egy kis extra pénzt csúsztatsz kisfiad zsebébe, lehet, hogy te leszel a „jó fej mami”, ő viszont megszokja, hogy pénzügyi döntéseinek nincs következménye, hisz mindig van, aki kihúzza őt a slamasztikából. Ha a gyerekedet tudatos pénzügyi döntésekre szoktatod, azzal ha nem is gazdag, de adósságoktól mentes felnőttkort biztosítasz számára.