HISZTIMELLÉKLET - Tűzoltás

Borítókép: HISZTIMELLÉKLET - Tűzoltás
Mi történik az agyban? Ha agyunk riasztórendszere, az amygdala külső hatásokra vészjelzést ad le, a limbikus rendszerben megszületik a megfelelő érzelmi reakció, pl. düh. Aktiválódik a szimpatikus idegrendszer, a mellékvese felpörgeti az adrenalin és kortizol hormonok termelését. A folyamatot az agykéreg kontrollálja. Ennek része a prefrontális kéreg, az agy „vezérigazgatója”, a döntéshozatal, empátia, indulatszabályozás központja. Az amygdala már kisgyermekkorban is csaknem teljesen érett, a prefrontális kéreg azonban még fejletlen. Csak 4 éves korban kezd el érni, és 6 éves korban veszi át a viselkedésszabályozás szerepét. Vagyis a 3-4 éves gyerek nem képes maga megfékezni a heves dühét. Tőlünk tanulja meg: a szülők bábáskodnak a prefrontális kéreg kifejlődésénél.

Szülői nyugalom

és tántoríthatatlanság. Ha elkezdődött a toporzékolás, már nincs helye a kompromisszumnak, nyugodtan és határozottan ki kell tartanunk az álláspontunk mellett. Vekerdy Tamás szavaival ez a „kedvesen közömbös következetesség”. A magyarázatunknak nagyon rövidnek kell lennie, mert ha a düh elborította, a gyerek úgysem képes figyelni ránk. A hosszas magyarázkodás csak olaj a tűzre.

Érzelemtükrözés

Öntsük szavakba amit a gyerek érez. Ezzel segítünk neki felismerni az érzéseit, hogy később egyedül is meg tudja azokat fogalmazni, és szavakba csomagolva adhassa ki a dühét. Megmutatjuk, hogy figyelünk rá – lehet, hogy már ez segít neki megnyugodni. Azt sugalljuk, a negatív érzelmek is elfogadhatóak – ki szeretnék a düh elfojtására nevelni a gyermekét? Ám ez önmagában nem elég. Jeleznünk kell azt is, hogy bár az érzelmeit elfogadjuk, ahogy kifejezi őket, azt nem („dühös vagy, de így akkor sem lehet viselkedni”).

Beavatkozási pont

Michael Potegal amerikai neurológus 2011-es kutatása során több mint száz hisztit elemzett hangfelvételek alapján. Arra jutott, hogy a hiszti két fő érzelmi komponense, a düh és a szomorúság váltogatják egymást, kirajzolva egy mintázatot, amit ha a szülő azonosít, észlelheti, mikor érdemes közbelépni. A dühfázisra az ordítás, sikítás, rugdosás, dobálás jellemző, a szomorúságéra a sírás, nyöszörgés, a földön fetrengés. A kutatás eredményei alapján a szülőnek érdemes megvárnia egy dühszakasz végét, és a szomorúságfázisban felkínálnia a „békülést”.

Hisztis helyzetek

A legtöbbet a követelőzős („vedd meg most a beszélő kutyát”) és az ellenkezős („nem megyek a nagyihoz”) hisztivel küzd a szülő, itt a következetesség az aduász. A frusztrációs hiszti (belerajzolt a tesó a könyvébe, nem sikerül összepasszintani a legót) más jellegű, ekkor a vigasztalás, bátorítás, a közös megoldáskeresés segít.

Láthatatlan trükk

2–4 éves kor között működhet a Ranschburg Jenő által ajánlott módszer: a szülő úgy tesz, mintha a hisztiző gyerek láthatatlanná vált volna („hol vagy? nem látlak”). A gyermek a mágikus gondolkodása miatt elhiszi, hogy ez megtörténhet, és a megdöbbenés kizökkenti őt a hisztispirálból. Kicsit okosabb gyereknél vagy idősebb testvér jelenlétében ritkán működik.

Ősembernyelv

Miközben a legtöbb szakember azt javasolja, hogy halk, megnyugtató hangon szóljunk a hisztiző gyerekhez, Harvey Karp amerikai gyereknevelési guru, akit az új generáció dr. Spockjának neveznek, mást ajánl. Szerinte a halk duruzsolás felbőszíti a gyereket, mert azt hiszi, nem veszik komolyan a problémáját. Olyan „kisgyereknyelvet” javasol a 1,5–3 éves gyerekek szüleinek, ami tőmondatokból áll, mintha kis ősemberekhez beszélnénk. Ezeket ismételjük emelt hangon.

1. ÖLELÉS

Az érintés az elfogadás legelemibb kifejezése. Akik hiszti leszerelésére ajánlják, azzal érvelnek, hogy amikor a legzaklatottabb a gyerek, akkor van a legjobban szüksége a szülőre. Az ölelés, hátsimogatás érzelmi biztonságot ad, segít lecsillapítani a hormonális vihart. Az ellenérvek szerint viszont így a helytelen viselkedést jutalmazzuk öleléssel, vagyis azt üzenjük, szabad ezt csinálni. Ráadásul, ha már tombol a gyerek, akkor vagy lehetetlen átölelni, vagy kényszerítésnek hat, és még nagyobb őrjöngést vált ki. De mi történik, ha a szülő csak lehetőséget ad a közeledésre? Leguggol, és ölelésre nyitott kézzel megkérdezi: „segítsek megnyugodni?” Ha a gyerek már kész megvigasztalódni, oda fog menni hozzá. Jane Nelsen nevelési tanácsadó, aki a pozitív fegyelmezés módszerét hirdeti, azt ajánlja, határozott hangon kérjünk ölelést a gyerektől. Ez kizökkentheti a hisztiből. Michael Potegal neurológus és hisztikutató viszont azt tanácsolja, a szülő kösse feltételhez a segítségét („ha kicsit lenyugodtál, gyere ide egy ölelésre”).

2. ELVONULÁS (time-out, "kiállítás")

Lényege, hogy kivegyük a gyereket a helyzetből (pl. a saját szobájába kell mennie). A módszernek sok a kritikusa, és legalább annyi híve van a szakemberek körében. Az ellenzők azzal érvelnek, hogy rombolja az érzelmi kapcsolatot szülő és gyerek közt. Ráadásul eszkalálódhat a hiszti, ha a szülő hatalmi harcba keveredik, mert a gyerek nem akar a szobába menni vagy ott maradni. Akik viszont ajánlják, azt emelik ki, hogy a gyerek egy ingerszegény helyen lehiggadhat, és megtanulja, hogy a tombolás nem elfogadott viselkedés. Ennek a módszernek is vannak hagyományosabb és kíméletesebb formái.

Klasszikus: „ha nem tudod abbahagyni, menj a szobádba”. Sokan ajánlják, például Jo Frost, a Szuperdada („komiszlépcső”), dr. Beth Grosshans gyermekpszichológus (létramódszerének, vagyis a figyelmeztetések sorozatának ez a harmadik foka) vagy Thomas W. Phelan pszichológus, aki 1-2-3 nevű módszerével lett bestseller szerző Amerikában. Akad szülő, aki arra esküszik, hogy könnyebb a gyereknek, ha nem magától kell bemennie a szobájába, hanem ő kapja fel, és viszi be.

Empatikus. Kommunikációs csavar: az elvonulást nem büntetésként, hanem segítségként tálaljuk („Ha ennyire fel vagy dúlva, akkor segít, ha bemész a szobádba, és szusszansz egyet. Bevigyelek?”). Ki lehet nevezni a szoba egy zugát vagy egy bútort az elvonulás helyszínének: nyugisarok, duzzogófotel, gondolkodószék vagy kuckó. Kétségtelenül barátságosabban hangzik.

Közös elvonulás: A gyereket be kell terelni a szobába, vagy felnyalábolni és vinni, majd leülni az ágya szélére, és várni, hogy megnyugodjon. 3 évesnél kisebb gyermeknél a kiállításnak csak ezt a formáját ajánlják a szakemberek.

3. LEVEGŐNEK NÉZÉS

A magyar szülők körében valamiért bevett módszer, és ha tettetett, manipulatív hisztiről van szó, nincs is más út. A distressz hiszti estében azonban nem egyértelmű a helyzet. Az egyik tábor szerint szintén hasznos fegyver a közöny, hadd őrjöngjön a gyerek, majd megunja, és legközelebb nem próbálkozik. Ignorálni egy hisztiző gyereket az egyik legrosszabb, amit tehetünk, hisz ilyenkor szüksége van ránk, nem képes rendet tenni magában egyedül – mondják ezzel szemben a módszer kritikusai. Valóban megtapasztalható, hogy az önuralmát vesztett gyerek csak jobban behergeli magát, ha levegőnek nézzük. És persze, egyszer minden hiszti véget ér, de nem mindegy, hogy önmagára vonatkoztatva mit szűr le a gyerek a reakciónkból.

Kíméletesebb verziót javasol Harvey Karp, A legboldogabb kisgyermek szerzője. Szerinte, ha az érzelemtükrözés (amit ő gyorséttermi szabálynak nevezett) és az ölelés felajánlása sehogy sem működik, a szülő mondja azt: „Annyira pukkancs vagy, hogy most elmegyek egy kicsit”, és sétáljon át fél percre a szomszéd szobába. Ha nincs közönség, a hiszti alábbhagy, mondja Karp. (Akkor is érdemes átmennie a szülőnek egy másik szobába, ha neki van szüksége lehiggadásra.)

Tiltólistás reakciók
  • kiborulás
  • kiabálás
  • verés
  • engedékenység
  • lefagyott
  • tehetetlenség
  • könyörgés
  • megvesztegetés
  • bezárás

Humor, játék

Ki lehet-e zökkenteni egy gyereket a hisztiből, ha nem szülőként szólunk hozzá, hanem zoknival kígyóbábozva? Meg lehet-e állítani egy ovis dühös zokogását, ha megkérjük, rajzolja le, menynyire mérges? Nincs garancia, de a játékosság segíthet kapcsolódni a gyerekhez, ami a megnyugvás és aztán a megbeszélés előfeltétele. Nem szabad viszont úgy humorizálni, hogy azzal gúnyoljuk a gyereket: „milyen vicces, ha így üvöltesz”.

Önmegnyugtató módszerek

Érdemes megtanítani a gyereket pár technikára, amit hiszti esetén elővehet. Pl. nagy levegőt venni, kifújni; ökölbe szorítani a kezet, kiengedni.

Szoros ölelés

Az egyik legvitatottabb módszer. Akkor ajánlják a szakemberek, ha a gyermek már tör-zúz, bánt valakit, veri magát a földhöz. Lényege, hogy a szülő finoman, de határozottan átkarolja a gyereket, hogy annak ne essen baja, és ne tudja folytatni az őrjöngést.

Ciki, nem ciki

Különleges helyzet, ha vendégségben vagy nyilvános helyen tör ki a gyermekből a hiszti. Ilyenkor a legjobb, ha kimegyünk együtt egy nyugodt helyre (egy üres szobába vagy az üzlet bejárata elé), és ott próbáljuk meg csillapítani a hisztit. Ha nem jutunk eredményre, jobb hazamenni.

Víz

Nem ajánljuk senkinek, hogy a tomboló gyerekét zuhany alá állítsa. De ha semmilyen korábbi módszer nem segít, és a gyerek annyira belelovalta magát, hogy alig kap levegőt, egy gyengéd, nem erőszakos arcmosás segíthet neki átlendülni a megnyugvás fázisába („kicsit felzaklattad magad, megmossuk az arcod, hogy könnyebben megnyugodj”). A víz a felkínált innivaló formájában is segíthet: a hisztit akár szomjúság is kiválthatja.

Megnyugvás, megbeszélés

Ez a legfontosabb szakasz, ezért csináltuk végig az egészet. Most lehet beépíteni a lényeget: tanítgatni a gyereket az indulatkezelési stratégiákra az ő szintjén, arra, hogy érheti el másképp, ha valamit akar. Elaine Mazlish és Adele Faber azt tanácsolja, ha elég nagy a gyermek, ötleteljen ő, hogyan tudná hasonló helyzetben másképp levezetni a mérgét (papírtépkedés, párnapüfölés, ugrálni az ágyon, körbeszaladni a házat tízszer, kapcsolgatni a lámpát). Ez a kompetencia, a kontroll és a felelősség érzésével tölti el.

FEJLESZTÉS

<h4>PLUKKIDO JÁTÉKOK</h4><p>A hűtőre rakható mágnestáblás játékok elsőre jutalmazó táblának tűnhetnek, de működésük ennél komplexebb. A szülő választhat az online letölthető, majdnem 200 mese közül, amik 12 problémás terület köré épülnek (pl. közösségbe szoktatás, alvás, rendrakás). A hisztihez kapcsolódó egyik mesében például a kutyus ellopta a gyógynövényes ládikából az ellenkezőfüvet, ezért a manónak fel kell másznia a tölgy tetején növő békességvirágért. Ha a gyerek jól old meg egy helyzetet (toporzékolás helyett elmondja, mit szeretne), a manót feljebb mozdíthatja a fán. A játékok úgy is segíthetnek, ha a szülő egy problémás helyzet előtt szóba hozza a játékot: „nézzük meg, hogy folytatódik a kaland, ha mi elmegyünk fürödni” – mondja Táncsics Judit pszichológus, a játékok egyik alkotója. „A szülő így tereli a gyerek figyelmét az ellenállásból a mesevilágba, és építi be a pozitív kommunikációt a hétköznapokba.”</p>
<h4>KÖLYÖKSZERVIZ JÁTÉKKÁRTYA</h4><p>Minden kártyán egy-egy olyan közös családi játék leírása olvasható, ami segíthet a gyereknek kiélni érzelmi konfliktusait. A hiszti elkerülésére olyan játékok valók, melyek lehetővé teszik, hogy a gyerek érvényesítse az akaratát a szülő felett – magyarázza a kártyajátékot kifejlesztő Pethő Orsolya pszichológus. Ilyen például a klasszikus lovacskázós játék, ahol a gyerek ráül a szülő hátára, és irányítja. Fél óra viháncolós lovacskázás az esti rutin előtt, és a gyerek könnyebben indul fürdeni.</p>
SZAKÉRTŐ SZÓ

Rédei Zsuzsanna

pedagógiai szakpszichológus, a MentaLife központ vezetője

„Meglepő volt szembesülnöm vele, hogy szülők már egész kora csecsemokori reakciókat is hisztiként címkéznek – és ebben partnerek a nagyszülők is. Gyakran kérdezik tőlem, hogy egy 2 hónapos csecsemő hisztizhet-e? A válaszom: NEM. Hisztiről szó sincs. Frusztrációról igen, ami tűnhet hisztinek, de nem megoldás ezeket csírájában elfojtani. Együtt tanulva kell kitapasztalnunk, mi lesz az önmegnyugtatás leghatékonyabb módja. Sokszor a saját fáradtságunk, anyai, apai, házastársi frusztrációink késztetnek minket hisztinek látni gyermekeink viselkedését. Nem kell ettől bűntudatot éreznünk, egész egyszerűen ismerjük ezt fel/be, és kérjünk segítséget, iktassunk be egy kis énidőt.

Deliága Éva

gyermekpszichológus, a Mit kezdjünk az akaratossággal? című könyv társszerzője

„Nincs egyetlenegy, sikerre vezető módszer. Ha a szülő növeli az eszköztárát, amikor kitör a hiszti, lesz mit előhúznia a tarsolyából. Ötletek híján viszont csak elveszítené a nyugalmát. Természetes reakció, hogy átöleli gyermekét, a következetességre azonban szükség van, hogy a gyerek ne vonhassa le konklúzióként: ha sír, megengedik neki azt, amit azelőtt nem volt szabad. A kiállítós módszert viszont nem szoktam javasolni. Az a tapasztalatom, hogy csak ideig-óráig, és kevés sikerrel használ. Ha egy kisgyermek a fejét a falba vagy a padlóhoz veri, ha fájdalmat akar okozni magának, érdemes szakemberhez fordulni. Akkor is ezt tanácsolom, ha már 5 éves, de még mindig naponta többször tör ki belőle az elhúzódó hiszti.”