Melyik hiszti esetén mit tegyünk és ami talán még fontosabb: mit ne tegyünk!?
Ölelés
Az érintés az elfogadás legelemibb kifejezése.
De mi történik, ha a szülő csak lehetőséget ad a közeledésre? Leguggol, és ölelésre nyitott kézzel megkérdezi: „segítsek megnyugodni?” Ha a gyerek már kész megvigasztalódni, oda fog menni hozzá. Jane Nelsen nevelési tanácsadó, aki a pozitív fegyelmezés módszerét hirdeti, azt ajánlja, határozott hangon kérjünk ölelést a gyerektől. Ez kizökkentheti a hisztiből. Michael Potegal neurológus és hisztikutató viszont azt tanácsolja, a szülő kösse feltételhez a segítségét („ha kicsit lenyugodtál, gyere ide egy ölelésre”).
Elvonulás
A módszernek sok a kritikusa, és legalább annyi híve van a szakemberek körében. Az ellenzők azzal érvelnek, hogy rombolja az érzelmi kapcsolatot szülő és gyerek közt. Ráadásul eszkalálódhat a hiszti, ha a szülő hatalmi harcba keveredik, mert a gyerek nem akar a szobába menni vagy ott maradni. Akik viszont ajánlják, azt emelik ki, hogy a gyerek egy ingerszegény helyen lehiggadhat, és megtanulja, hogy a tombolás nem elfogadott viselkedés. Ennek a módszernek is vannak hagyományosabb és kíméletesebb formái.
Empatikus. Kommunikációs csavar: az elvonulást nem büntetésként, hanem segítségként tálaljuk („Ha ennyire fel vagy dúlva, akkor segít, ha bemész a szobádba, és szusszansz egyet. Bevigyelek?”). Ki lehet nevezni a szoba egy zugát vagy egy bútort az elvonulás helyszínének: nyugisarok, duzzogófotel, gondolkodószék vagy kuckó. Kétségtelenül barátságosabban hangzik.
Közös elvonulás: A gyereket be kell terelni a szobába, vagy felnyalábolni és vinni, majd leülni az ágya szélére, és várni, hogy megnyugodjon. 3 évesnél kisebb gyermeknél a kiállításnak csak ezt a formáját ajánlják a szakemberek.
Levegőnek nézés
Az egyik tábor szerint szintén hasznos fegyver a közöny, hadd őrjöngjön a gyerek, majd megunja, és legközelebb nem próbálkozik. Ignorálni egy hisztiző gyereket az egyik legrosszabb, amit tehetünk, hisz ilyenkor szüksége van ránk, nem képes rendet tenni magában egyedül – mondják ezzel szemben a módszer kritikusai.
Valóban megtapasztalható, hogy az önuralmát vesztett gyerek csak jobban behergeli magát, ha levegőnek nézzük. És persze, egyszer minden hiszti véget ér, de nem mindegy, hogy önmagára vonatkoztatva mit szűr le a gyerek a reakciónkból.
Kíméletesebb verziót javasol Harvey Karp, A legboldogabb kisgyermek szerzője. Szerinte, ha az érzelemtükrözés (amit ő gyorséttermi szabálynak nevezett) és az ölelés felajánlása sehogy sem működik, a szülő mondja azt: „Annyira pukkancs vagy, hogy most elmegyek egy kicsit”, és sétáljon át fél percre a szomszéd szobába. Ha nincs közönség, a hiszti alábbhagy, mondja Karp. (Akkor is érdemes átmennie a szülőnek egy másik szobába, ha neki van szüksége lehiggadásra.)
Ami még működhet
Önmegnyugtató módszerek
Érdemes megtanítani a gyereket pár technikára, amit hiszti esetén elővehet. Pl. nagy levegőt venni, kifújni; ökölbe szorítani a kezet, kiengedni.
Szoros ölelés
Az egyik legvitatottabb módszer. Akkor ajánlják a szakemberek, ha a gyermek már tör-zúz, bánt valakit, veri magát a földhöz. Lényege, hogy a szülő finoman, de határozottan átkarolja a gyereket, hogy annak ne essen baja, és ne tudja folytatni az őrjöngést.