Kamu
Hogy aztán pontosan mi történt, az örök rejtély marad. Tény, hogy Panna a tábor másnapján fölhívott telefonon, és azt mondta, haza akar jönni. Kérdeztem, történt-e valami, de csak azt mondta, egyedül érzi magát, mindenki hülye, és nem akar ott maradni. Végül megegyeztünk, hogy marad még egy napot, és ha huszonnégy óra elteltével is ugyanezt gondolja, akkor elmegyek érte. Pannát ismerve azonban attól tartottam, hogy ragaszkodni fog az elhatározásához, ezért fölhívtam a tá�bor vezetőit, és megkértem őket, figyeljenek oda egy kicsit a gye�rekre. Nagyon kedvesek voltak, és megígérték, azon lesznek, hogy felvidítsák fancsali kislányomat.

Kicsit megnyugodtam, és úgy döntöttem, ha Panna fölhív másnap, akkor megpróbálok kicsikarni belőle még egy nap haladékot. Panna pedig hívott. Elkezdtem sorolni neki, mennyi klassz dolog történhet még ott vele, és akár életre szóló barátságokat is köthet. Mondanom se kell, szavaim leperegtek konok lányom�ról, és mielőtt még alaposabban megkeményíthettem volna szívemet, Panna sírni kezdett. És ezzel az ügy el is volt intézve. Indultam érte. A táborvezetők megilletődve fogadtak, és nem teljesen értették, hogy mi baja a kislánynak. Mint ahogy én sem. Lehet, hogy valamelyik gyerek beszólt neki, és ezt Panna zokon vette, vagy egyszerűen úgy döntött, hogy ő nem fogja élvezni a tábort. Ki tudja. Nem nagyon akart beszélni róla. Így aztán soha nem fog kiderülni, jól tettem-e, hogy magzatomat anyatigrisként kimenekítettem a gyerekparadicsomból.

A frankó
Nemes Andrea gyerekpszichológus szerint ha a gyerek haza akar jönni a táborból, annak számtalan oka lehet. A leggyako�ribb talán az elválástól való szorongás (amelyet néha szeparációs szorongásnak is hívnak): ez a szülőről, az anyáról való leválási probléma megnyilatkozása. Ezt sokszor (általában tu�dat��talanul) maga a szülő gerjeszti. A szülők gyakran saját rossz élményeik miatt félnek vagy féltik gyermeküket a füg�getlenedéstől. Ezt a szorongást enyhítheti a megfelelő elő�készítés: beszéljük meg részletesen a gyerekkel, hogy mi vár rá, és legyen tudatában annak, hogy maga is részt vehet a dön�tésben. Fontos szerepük lehet a megerősítésben a gye�rekekre vigyázó pedagógusoknak, sőt a gyermek magával vitt személyes tárgyainak is. Ha már elment a gyerek a táborba, akkor a legtöbb esetben (persze nem mindig) jobb, ha marad is. Ahogy Nemes Andrea mondja: „Sok esetben, ha elvisszük a gyereket, inkább meg�erő�sítjük a negatív tábori élményei átélését, és a meg�küzdési kapacitásait gyengítjük.” Nem egyszer épp a tábor segít abban, hogy valaki nyíltabbá váljon, előjöjjenek rejtett képességei. Új, számára addig isme�retlen helyzetekben ugyanis jobban meg�ismerheti saját magát, és másokat is.