Ötéves. Úgy gondolom, szüksége van a mozgásra, nem baj, ha felszed magára egy kis angolt, és mivel állandóan dudorászik (tisztán), nosza, felkutattam a kerület legszuperebb zenei képességfejlesztő foglalkozását. A jóga már csak egy extra hóbortként lépett be az életünkbe.

Mindebből a következő sakkjátszma alakult ki. Ha minden foglalkozásra elvinném a gyereket, akkor a következőképpen nézne ki a hetünk.

Hétfő

• Angol az oviban. Opcionális, de ha benevezzük a gyereket, akkor a délutáni alvás után letudja az angolt, mire 4-re érte megyünk. Már tavaly is járt, és imádta. Nyilván nem önmagában ettől fog megtanulni angolul, de minden alkalmat megragadok, ahol esély van arra, hogy ráragadjon valami egy új hangzókészletből, egy másfajta gondolkodásból.
• Különtorna a kerületben 5-től. Egy szuperjófej exóvónő-gyógypedagógus tartja, fejlesztő és játékos egyszerre. Már tavaly is jártunk hébe-hóba, és a kislányom szerette. Babakorában az átlaghoz képest később indult a mozgásfejlődése, így az ilyesmit hasznosnak találom.

Kedd

• Labdajáték az oviban. Opcionális, 4-re végez. Most kezdett el ide járni, és szereti.
• Különangol a szomszédos kerületben 16.45-től. Fantasztikus nő, csak angolul beszél az órán, ami csupa zene és mozgás és mese. Annak a módszernek az alapítója, amely alapján már a gyerek két és fél éves kora óta angolozom vele otthon. (Itt írtam róla korábban.) A kislányom szereti.

Szerda

• Különangol az oviban.

Csütörtök

• Különzene a kerületben 17.30-tól. Egy szupernő tartja, aki a zenét egy komplex, játékos művészeti fejlesztés keretén belül helyezi el. A lányom imádja, és úgy jön ki az óráról, hogy hazafelé végig az újonnan tanult dalokat énekli.

Péntek

• Labdajáték az oviban.

Szombat délelőtt

• Gyerekjóga a kerületben. Az úgy volt, hogy nemrég a fejembe vettem, milyen jó lenne, ha a gyerekemet megajándékozhatnám a relaxáció képességével. Kerestem és találtam gyerekjógát a kerületben, ráadásul úgy, hogy ugyanabban az időben felnőttjóga is van a szomszédos teremben (zseniális, nem?). Elmentünk, és mindkettőnknek tetszett. (Őszintén szólva, nálam egy új szenvedély született.) Egy barátnő anyuka-kislánya párost is elhívtunk magunkkal, így még nagyobb buli.

Na már most, ha ezt összeszámolom, akkor 6 nap alatt 7. Jó dolgokat válogattam össze? Nagyon jókat. Szereti a gyerek? Szereti. Én magam teher alatt nőttem, és bírtam. 6 év ritmikus sportgimnasztika, 10 év mazsorett, 8 év szolfézs, 8 év zongora, 19 éves koromra 3 nyelvvizsga.

Hosszas tépelődés után mégis arra jutottam, hogy vissza kell venni. Ezért:

1. Elég Vekerdyt olvastam ahhoz, hogy tudjam: a gyerek számára ebben az életkorban a legfontosabb a szabad játék.

Lehet, hogy úgy tűnik nekem, bírja ezeket a foglalkozásokat, de ez nem jelenti azt, hogy ez a legjobb neki, játék helyett.

2. Elgondolkoztam: kinek fontos ez?

Arra jutottam, hogy leginkább nekem. Igazság szerint ezt a részét a legnehezebb elengednem. Úgy érzem, egy csodásan megterített svédasztal előtt állok, ahonnan válogathatok, és legszívesebben minden földi jót rápakolnék a kislányom tányérjára. De vajon meg bírja mindet enni? Próbálom elfogadni, hogy a kevesebb több. A kevesebb több. A kevesebb több.

3. Én bírom-e?

Mert hát ki viszi a gyereket mindezekre a helyekre? Hát persze, hogy én. Én találtam ki, én kivitelezem, különös tekintettel arra, hogy ezek a helyek autós távra vannak tőlünk, és csak én vezetek a családban. Szóval: én bírom-e? Hajlamos vagyok a végsőkig feszíteni magam, hát persze, hogy bírom, csak közben nincs elég időm pihenni, nem fér bele a napba a torna (pedig azt muszáj kétnaponta), és az egész egy hajszolt mókuskerék lesz.

4. És a legfontosabb: vagyok-e eleget érdemben a gyerekkel?

Azt kell belátnom, hogy nem. Attól még, hogy elviszem ezekre a helyekre, ami részemről is egy csomó idő, energia és fáradság, még nem valósult meg az a bensőséges, egymás szemébe nézős, belefeledkezős együttlét (játék, mese, beszélgetés), amire pedig neki szerintem a legnagyobb szüksége lenne. Erre már sokszor nincs idő otthon. Vajon nem ezért borul ki mostanában többször? Vajon nem ezért húzza-e az elalvást, mert úgy érzi, csak ebben az időben vagyunk ráérősen együtt?

Így hát meghúzok egy vonalat. Megtartom az ovis foglalkozásokat (hát nem nagyszerű, hogy lezajlik házon belül, és még ott az egész délután?), a csütörtöki zenét és a szombati jógát (ha ezt végül nem akarná, akkor maximum oda egyedül fogok járni). Így mozgás, angol és zene is maradt a portfólióban. A közös játékot pedig majd beírom a naptárba, ha az agyam úgy jobban elfogadja, hogy ez legalább olyan fontos, mint a többi.

Tegnap a játszótéren az anyukák a különúszásról beszélgettek, ahová most kezdik járatni a gyerekeiket. Rögtön felcsillant a szemem, tényleg, úszás! De aztán lehűtöttem magam. Majd jövőre.

Ha te még most válogatsz az edzések között, íme egy kis ízelítő: