Mi volt ma a suliban? Jó volt az oviban? Meg tudtad beszélni a dolgot a tanárnővel? Kibékültetek? Kérdések, amiket szülők tesznek fel nap, mint nap a gyerekeiknek, ezzel beszélgetést indítva, ám a válasz legtöbbször egy ’igen’, ’nem’, ’jó volt’, ’aha’ formában fullad ki. Akkor, amikor mi vagyunk nyitottak egy beszélgetésre, ők szinte érdektelenek, de amikor mi vennénk ki egy pillanatnyi szabit, ők akkor indítják a kérdéseket.

Azt hiszem, a gyerekekben van valami irtó finom szenzor, amivel kifigyelik azt a pillanatot, amikor mi szülők leválnánk róluk, mondjuk úgy nettó 5 percre. Szülői magány, tátongó csönd, egy befejezett könyv, ááááh, ilyen nem nagyon létezik.

Lássuk, mik azokat a tipikus magányba vonulási kísérletek, amikkel a szülők megpróbálkoznak, de a gyerekek csak jönnek és kérdeznek és jönnek és kérdeznek és jönnek és kérdeznek….

Amikor telefonálsz

Tapasztalatból mondom: az, hogy bejelented, hogy most telefonálni fogsz, vagy bejön vagy nem. Kicsi gyerekeknél ez szinte semmit nem jelent, jönnek és mondják és kérdezik. Körülbelül ez olyan nekik, mintha azt mondtad volna, hogy esik az eső; semmit nem jelent nekik. Nagyobbak esetében, ha rövid telefont indítasz, akkor nagy esélyed van rá, hogy pont nem abban a 3 percben kell megmentened a világot. És ha már kistini gyerekeid vannak, akkor az is teljesen igaz: minél nagyobbak, annál inkább toleránsabbak. Bár egy eltűnt Xbox konzol nagy dráma tud lenni.

Amikor WC-re mész

Lényegében az egyetlen egy menedékhely egy szülő számára, a Wc. Kicsi, kuckós helység, ahol ha nem kapcsolsz villanyt, még az anyaméh békés nyugalmát is meglelheted. Funkcióját tekintve egy emberre méretezték, bár a gyerekek elképzelése szerint ez kevésbé intimebb hely, mint az étkező vagy a nappali. Akármennyire is kiállsz azon jogod mellett, hogy a WC-s magány jár neked, mindig van egy páratlan zokni után érdeklődő gyerek, egy ’szólj ennek a dinka öcsémnek, hogy soha többet ne jöjjön be a szobámba’ igény, ami a kulcslyukon vagy az ajtó alatt, de legrosszabb esetlen a te megkérdezésed nélkül, a résre nyitott ajtón át bekúszik hozzád a mellékhelységbe. Egyetlen egy megoldás van a WC-s menedékhely megtartására: anya zuhanyideje: tabu!

Amikor zuhanyozol

Ez azon napi rutinok kiemelt tevékenysége, amikor egyszerre a vizuális-, és hanghatásokat is ki lehet iktatni! Ám van az a gyerek, aki nem tud nélküled élni és ide is követ egy kérdéssel. Mondom újra: a kor előrehaladtával ez az elvonulás is egyre intimebb pillanattá tud válni…. csak győzd kivárni. Személyes élményeim frissebbek nagyobb gyerekekkel, így egy jó tippet tudok adni, a zuhanyzás békéjének megtartására: még ha hallod is, hogy a 11 éves lányod a szoknyáját keresi rajtad, mondd neki békésen egymás után többször is, hogy: „ Nem hallak kiscica, mert folyik a víz!” 5-ből három esetben megunják a kérdezősködést.

Amikor vasárnap reggel 6 óra van

Mit is írhatnék ehhez? A hét egyetlen napja, amikor lényegében hivatalosan tovább maradhat egy szülő az ágyban. Nincs, ami és aki elvárná, hogy korán kelj. Ellenben ez az a nap (és a szombat), amikor a gyerekekben megjavul a belső ébresztőóra. A hét többi napján úgy kell nógatni őket, hogy kelljenek már ki az ágyból, készüljenek el, de a hétvége az más. 5-kor kipattan a szemük és finoman, ám nagyon akkurátus módszerekkel elérik, hogy hagyd el te is az ágyat, mondjuk úgy 6 és 7 között. A fiam, a hétvégéken előszeretettel fúrta be magát mellém 6 körül és susmorgott a fülembe. Fent vagyok-e már, elmondhatja-e, hogy mi volt focin és tudom-e azt, hogy az osztálytársánál kiskutyák születtek és még számtalan fontos téma merült fel benne, amit vélhetően gondolta csak ebben a hajnali idősávban lehet megbeszélni velem.

Amikor jó éjt puszit adtál és kilépsz a gyerekszobából

Jó éjt, aludj jól! – búcsúzom a gyerektől az esti beszélgetés, puszi, hát simogatás után, ami azt jelenti, hogy most már részemről véget ért a nap, a nappali műszakos szülői feladatomat lefutottnak tekintem és megyek én is a magam dolgára, így este kilenc körül. De meghallom a ’Van még valami Mama’ felütést és visszanézek. Már nem őszinte a mosolyom, de meghallgatom, csak annyit kérek, tömörítve fogalmazzon. Lefut ez a lemez is, majd miután kiléptem a szobából jön a ’nincs vizem’ című fejezet... De mondok valamit, nálam van nem gomb, amit nem félek időnkét benyomni. És van igen gomb is, amit gyakran hagyok bekapcsolva. Az, hogy melyik van jobban benyomva, már csak egy döntés kérdése. Mondanom se kell, ez az igen-nem gomb nyomogatása, a szülői társasjáték egyik legkritikusabb része.