A május 25-től hatályba lépett kormányrendelet szerint 2020. június 16-tól a gyermek- és ifjúsági táborok – napközi és ottalvós szervezésben egyaránt – megtarthatóak. A táborok szabályairól, a koronavírus által megkövetelte újfajta intézkedésekről Gajda Ágostont kérdeztük, aki évek óta szervez kicsiknek, kamaszoknak úszó, természetjáró, napközis jellegű és ottalvós táborokat.

Mikor kezdtetek el „járványbiztos” táborokban gondolkodni?
Általában már március elején elkezdjük szervezni a táborainkat, de amikor bejelentették a veszélyhelyzetet, leálltunk a szervezéssel. Mint sokan mások, a kivárásra játszottunk, vártuk a fejleményeket és bíztunk abban, hogy nyáron enyhülnek a korlátozások, és ki tudjuk nyitni a táborainkat. A leállás azonban nem jelentette azt, hogy nem kezdtünk el gondolkodni alternatív lehetőségekben, hiszen biztosak voltunk abban, hogy valamilyen formában szükség lesz a szolgáltatásainkra. Tudtuk, hogy a járvány elején sok cég szabadságra küldte az alkalmazottjait, akiknek nyáron kell majd megoldás a gyerek elhelyezésre. És ha a nagyszülőket a járvány miatt nem lehet befogni, egyedül a táborok maradnak. A home office jó dolog, de a magunk példáján tudjuk, hogy sose dolgoztunk még annyit, mint most, amikor a gyerekek mellől intéztük a dolgainkat, szóval ez is a táborok felé tereli a szülőket.

Milyen megoldások születtek?
Kitaláltuk a magántábort, ami azt jelenti, hogy csak kis létszámban jöhetnek gyerekek egy olyan helyre, ahol rajtunk kívül nincs senki. Így lecsökkentjük a fertőzés lehetőségét, ezáltal teremtünk egy biztonságos (bár 100%-os biztonság nyilván nincs) tábort. Közben pedig kijött a rendelet is, hogy indulhat a szervezés.

Úgy tudom, a rendeletben korlátozások vonatkoznak a táborokra.
A zárt térben rendezett táboroknál a különböző csoportok csak egymástól függetlenül használhatják a helyet, és minden csoport után fertőtleníteni kell a helyiséget. Nálunk a táborok eleve a szabadban zajlanak, és csak eső esetén vonulunk be a fedett részbe. Korlátozás vonatkozik a létszámra is, adott területtől függően határozzák meg a gyerekek számát.

Magyarán négyzetméterfüggő?
Pontosan, 3 négyzetméter per fő. ÁNTSZ- és NÉBIH-es ellenőrzések gyakoribbak lesznek. Az öltözőkben, mosdókban előreláthatólag sorbanállások lesznek és ezeket a helyiségeket óránként kell takarítani. A plusz takarítószemélyzetről ki gondoskodik? A helyszín üzemeltetőjének kell biztosítani a plusz embert, ez az ő költsége, és ez nyilván meg fog jelenni a belépők áraiban. A táboroztatóknak kötelező a szájmaszk viselése, egészségügyi kiskönyv, melyet egy sor vizsgálat előz meg.

Az a hír járja, hogy nem lesz úszásoktatás, mert az oktatók nem érhetnek a gyerekekhez.
Azóta már kijött egy új információ, hogy csak a zárt terű medencékben nem lehet oktatni, és az egészséges oktatók és gyerekek oktatás közben érintkezhetnek a vízben. Tehát segíthetünk nekik, taníthatjuk őket.

Hogyan alakulnak az árak?
A kereslet valószínűleg nagyobb lesz, ugyanakkor a családok rosszabb anyagi helyzetből indulnak. A táboroztatók költségei pedig növekednek. A plusz költségek két oldalról tevődnek össze. Egyrészt a táborhelyszínek költségei emelkedhetnek, mert több takarító, több fertőtlenítő kell, ezért több embert kell alkalmazni, a járulékok, anyagköltségek is hozzátevődnek. Valamint idén kevesebb embert tudnak fogadni a helyszínek, így ugyanazt a hozamot csak áremeléssel tudják hozni. És akkor még nem beszéltem a szájmaszkok beszerzéséről és arról, hogy nekünk is minden játékot, eszközt folyamatosan fertőtlenítenünk kell. Ezek ellenére úgy vélem, hogy a táborok árainak nem kéne drasztikusan nőniük, hiszen az elmúlt években így is magas áron és nagy haszonnal dolgoztak a táborszervezők. Ez remélem, helyrebillenti a dolgokat. Az tény viszont, hogy akik minőségi, külsős programokkal töltötték fel a tábort, ne számítsanak túljelentkezésre, mert valószínűleg kevesen tudják megfizetni. Előnyben lesznek az olcsó, kreatív programot kínáló táborok. Szerintem a jelen helyzetben a legjobb megoldást azok a szervezések jelentik, ahol egy-egy közösség hívja életre a tábort, nem pedig több helyről (városból, kerületből) toboroznak. Gondolok itt az egyesületi táborokra, ahol a sportoló gyerekek vannak együtt, vagy az iskolai táborok. Nagy segítség volna mindenkinek, ha a munkáltatók saját maguk szerveznének táborokat. Sok cégnek, akár magán vagy önkormányzati, állami cégeknek vannak üdülőik, ahol tudnának a saját dolgozóik gyermekeinek táborokat szervezni akár nyomott áron vagy a költségek egy részének az átvállalásával. Ez óriási segítség lenne a szülőknek és a biztonság is jóval nagyobb.

Hogy érzed, nagyon más lesz az idei nyár?
Más, mint ahogy eddig megszoktuk. A szabályok betartásán túl szerintem sokkal jobban majd oda kell figyelnünk a gyerekekre. Itt most valójában nem a „social distance”-re gondolok, hanem arra, hogy a hónapokig tartó bezártság őket is nagyon megviselte. Lehet, hogy lesz köztük majd olyan, aki most találkozik először újra a kortársaival, és talán jobban is fél, mint mások, hiszen ezt hozta otthonról. Ezeket a problémákat nekünk kell kezelni, mint ahogy azt is, hogy ha valaki belázasodik, netalán a vírus tüneteit mutatja, akkor azonnal elkülönítsük és ellássuk. De mi a feleségemmel, úgy érzem, készen állunk a feladatra.

Amikor még babaketrecben lógatták ki a gyerekeket az ablakon: