Tiszteld, hogy tisztelhessen

Az első és legfontosabb dolog, amit önmagáról megtanítasz gyermekednek, hogy mennyire szerethető. Ha szeretettel, tisztelettel bánsz vele, megtanulja, hogy számít a véleménye, fontos, hogy mit érez és tiszteletben tartják a szükségleteit.

Éppen ezért, amikor felnőtt korában párkapcsolatot létesít, tudattalanul olyan társa választ, aki előállítja neki a gyermekkori érzésvilágot, vagyis aki megalázza, bántja, megcsalja és kritizálja. Lehet, hogy szenvedni fog ebben a kapcsolatban, mégsem lép ki belőle, hiszen úgy gondolja, hogy ez a természetes.

Ha tehát nem akarod gyermeked egy pusztító párkapcsolatban látni, akkor bánj vele tisztelettel, szeretettel, odafigyeléssel és empátiával, és mindig vedd figyelembe az érzéseit, szükségleteit!

Ti vagytok a minta

A másik fontos minta gyermeked számára, hogy ti, a szülei hogyan viszonyultok a pároddal egymáshoz. Ez lesz a minta számára eljövendő párkapcsolataiban: mit enged meg a párjának, hogyan bánik azzal az emberrel, akit szeret. Ha rossz, fájdalmas, bántó párkapcsolatban élsz, akkor gyermeked önkéntelenül is ehhez a sablonhoz választ majd párt.

A szülők egymáshoz való viszonya, kommunikációja, a problémák megoldásának módja kihatnak gyermekük személyiségfejlődésére.

Azokban a családokban, ahol a szülők harmóniában élnek, a hétköznapok kiegyensúlyozottak, nincsenek feszítő anyagi vagy más jellegű gondok, ott általában a gyerekek is rendben vannak, könnyen kezelhetők. Minél több a probléma egy családban, annál jobban megsokasodnak a gondok a gyerek körül is.

Kerüld a sztereotípiákat!

Tudattalanul is mély hiedelmeket ültethetsz el azzal, ahogy a párodról és általában az ellenkező nemről beszélsz és megosztod párkapcsolati tapasztalataidat gyermekeddel. Rendkívül károsak lehetnek az olyan kijelentések, mint „A nők csak a pénzedet akarják”, „Először tanulj, aztán majd jöhet a szerelem”, „Minden férfi megbízhatatlan”, „A párkapcsolat a lemondásról szól”.

Persze a fenti mondatok nyilván azért hangzanak el egy szülő szájából, mert meg akarja védeni gyermekét a rossz választásoktól és szomorú tapasztalatoktól, amelyeket ő maga átélt és megszenvedett. Csakhogy ezek a mondatok mélyen visszhangoznak majd a gyerek fejében, amikor párt keres vagy kapcsolatban él. És lehet, hogy pont ezek a félelmek és szorongások fogják őt visszatartani abban, hogy megtalálja a boldogságot.

Ne legyél “bezzeganya”!

Ha gyermekednek problémája van és hozzád fordul, hogyan szoktál segíteni neki? Azt mondod neki, hogy „Látod, én megmondtam, hogy ez lesz belőle”, még tovább rontasz egyébként is rossz lelkiállapotán és növeled benne az önbizalomhiányt vagy meghallgatod a történetét, az érzéseit, gondolatait és okoskodás, szentbeszéd helyett megnyugtatod, hogy együtt megtaláljátok a megoldást?

A legfontosabb, hogy bízz gyermekedben! Lehet, hogy nem elsőre talál rá a problémából kivezető útra, de ha azt érzi, hogy számíthat rád és biztonságban van, bárhogyan is lesz, próbálkozni fog, hogy megtalálja a lehető legjobb –és számára is elfogadható- megoldást. Akkor segítesz gyermekednek, ha a háttérben maradsz, védőhálót tartasz neki, de hagyod, hogy ugorjon.

Ne szajkózd saját bölcsességeid, sérelmeid, hidd el, ez biztosan nem segít! És ez nem jelenti azt, hogy ne mesélhetnéd el gyermekednek – ha érdekli- saját életed csalódásait, sikereit és szerelmeit. Mert abból valóban tud tanulni. Ehhez azonban nem kell általános érvényű kijelentéseket tenni a világ dolgaival kapcsolatban.

Az első 7 bűvös év

Az, hogy gyermeked nagykorában miként boldogul majd akár az emberi kapcsolatok, akár a karrier és az egzisztencia terén, illetve egyáltalán képes lesz-e beilleszkedni a társadalomba, már élete első hét évében eldőlhet. Ez az időszak ugyanis kiemelt jelentőséggel bír a személyiség fejlődésében – így pedig az amúgy jó szándéktól vezérelt szülői tévedések hatása is megsokszorozódhat.

Számos tanulmány megvilágította a bizonytalan kötődés és korai felnőtté válás, valamint az azzal járó szorongás és depresszió közötti összefüggést. A bizonytalan kötődés pedig gyakoribb, mint hinnénk – holott a legtöbb szülő mindennél jobban szereti gyermekét, csak éppen nem a legszerencsésebb módon juttatja ezt kifejezésre.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem kellene tudomást venned gyermeked kisebb-nagyobb tévedéseiről és hibáiról, vagy elnézően szemet kellene hunynod azok felett. Ám bármit tesz vagy mond a kicsi, tudnia kell, hogy akkor is szereted, és nem őt magát, csupán a viselkedését utasítod el.

Mondd ki: szeretlek

Ugyanilyen fontos, hogy akkor is kimutasd gyermeked iránti érzelmeidet, ha nincs különösebb apropó. Ennek legegyszerűbb módja a verbális kommunikáció – minél többször hallja, hogy fontos számodra, annál nagyobb valószínűséggel válik magabiztos, optimista, sikeres felnőtté. Hasonló jelentőséggel bír a felé irányuló figyelem – éreztesd csemetéddel, hogy nagyon is érdekel minden, ami vele kapcsolatos, legyen szó egy nehezen értelmezhető rajzról, egy csálén megkötött cipőfűzőről vagy egy nem különösképpen rokonszenves óvodai csoporttársáról.

A „szeretlek”, „fontos vagy nekem” csupán frázissá üresedik, ha nem jár együtt figyelemmel, törődéssel és gondoskodással. Ha mindig a munkád, a külsőd vagy bármi más lesz a fontosabb, és mindig gyermekedtől veszel el minőségi időt, amit együtt tölthetnétek, hiába bizonygatod majd neki, nem fogja elhinni.

Öleld meg, amikor csak tudod!

A verbális kommunikáción és az együtt töltött minőségi időn kívül azonban van még egy nagyon fontos tényező, amellyel gyermeked szeretettankját feltöltheted. Ez pedig nem más, mint a rendszeres fizikai kontaktus, ez ugyanis semmivel nem váltható ki. Akkor se fukarkodj a simogatással vagy öleléssel, ha a gyerek éppen rossz fát tett a tűzre, ezzel ugyanis kinyilvánítod felé, hogy, bár pillanatnyilag nem látsz a dühtől, valójában ugyanúgy szereted őt.

Egy erős boldog párkapcsolat nyolc alappillére