Játszótéren vagy épp baráti körben biztosan tapasztaltad, hogy egy kisebb vagy épp nagyobb gyerek a szülő kérésére nyafogva válaszol. Nem akarja azt csinálni, amit kérnek tőle, hosszan elnyújtva ejti ki a szavakat, kéreti magát, végletekig kihasználja a helyzetet és addig hallatja azt az idegtépően fájdalmas hangtónust, amíg a szülő meghajlik a gyerek akarata előtt.

Kérdések, kérdések, kérdések, amikre a válaszokat most Bojti Andrea klinikai gyerek- és ifjúságpszichológus adja meg:

Milyen okok bújnak meg amögött, hogy a gyermek nyafogással válaszol egy szülői kérésre?

Alapvetően ez egy életkori sajátosság, ami valójában egy ösztönös dolog. Ez az a tónus, amivel felhívja a felnőtt figyelmét magára és lássuk be, igen hatásos módszer. De valójában pont azt éri el ezzel, hogy megőrülsz. A nyafogás egyfajta negatív irányú figyelemfelkeltés a részéről.

Hány éves kortól jelenik meg jellemzően ez a viselkedésmód?

Lényegében, ahogy elkezd beszélni, megjelenhet ez a tónus. Ez olyan 1.5-2 éves korra tehető. És ahogy egyre jobban ki tudja magát verbálisan fejezni, úgy csökken ennek a nyafogó figyelemfelkeltésnek az alkalmazása. Iskolás kor elején jellemzően már nem ilyen tónusban beszél a gyermek. De fontos azt is megemlíteni, hogy maga a beszédtanulás indulásánál is van egy ilyen elnyújtott éretlen beszéd. De ha elvonatkoztatunk ettől, akkor összességében ez az akarat kifejezését erősíti fel.

Hogyan tudja a legjobban kezelni a szülő ezt a nyafogó kifejezésmódot?

A legfontosabb, hogy a szülő legyen tisztában azzal, hogy ez egy életkori sajátosság. Így egy csomó fölösleges körtől megóvjuk magunkat, ha tudjuk, hogy most ezen kár feszülni. Érdemes kihangosítanunk azt az érzésünket, hogy akkor is figyelek rá, ha halkabban, nyugodtabban mondja, amit szeretne. Elmondhatom neki azt is, hogy hogyan fejezze ki magát a nyafogó hang hallatása helyett. Például kocogtassa meg a lábamat, ha játszani szeretne vagy hagyjam abba a mosogatást, mert hívni szeretne valahová.

Jellemzően a fentiek, a kisebb gyerekekre értendőek, de vannak 5-6-7 akár 8 éves gyerekek is –sőt tinik és felnőttek is- akik még változatlanul ezt a kommunikációt érzik helyénvalónak bizonyos helyzetekben. Velük hogyan lehet ezen változtatni?

Vezetgetni kell őket abba a nyafogásmentes irányba. Nyilván itt látni kell azt, hogy azokkal a személyekkel csinálja ezt jobban a gyerek, akikhez jobban kötődik. A szülővel szoros a kapcsolat, így otthon egy biztonságosabb környezetben ki tud kapcsolni, jobban elengedi magát, könnyebben belecsúszik egy ilyen ’nyafogásba’. A cél pedig nem az, hogy szankcionáljuk a nyafogást, tehát ne mondjuk neki, hogy büntetjük mostantól, ha így fejezi ki magát. Sokkal inkább azt erősítsük bennük, hogy másképp is ki tudja fejezni magát, amit ugyanúgy -ha nem jobban- megértünk.

Sok szülőben talán még mindig ott motoszkál a kérdés a ’De miért csinálja ezt?’ Miért csinálják ezt a gyerekek?

Számos oka lehet. Például túlfáradt vagy rohanós a nap és kevés figyelmet kap. Teljesen érthető igény az is, hogy jobban és többet szeretne együtt lenni a szülővel, de persze zavarja az is, hogy a tesóval meg kell osztania az anyát. Nyilvánvalóan, ha van egy krízishelyzet a családban, akkor ezek a közlési módok tovább romlanak.