Persze szép dolog, ha ismeretterjesztő könyveket vásárolsz neki vagy természettudományi múzeumba viszed, de vajon hogyan reagálsz arra, ha saját maga kezdeményez? Mondjuk összefirkálja a falat? Bármennyire is sajnálod a frissen festett (vagy már amúgy is maszatos ujjlenyomatokkal tarkított) falat, jusson eszedbe ilyenkor az is, hogy a gyereked nem tett mást, mint ifjú kutatóként az ok-okozati összefüggéseket vizsgálta behatóan. Mielőtt kiabálni kezdenél, számolj tízig (oké, akár húszig is) és gondolj arra, amit Neil deGrasse Tyson kétgyerekes amerikai apa, mellesleg asztrofizikus mondott egy podcastban: a gyerekek eredendően kíváncsiak és folyton rendetlenséget meg felfordulást okoznak. A felfordulás annak a kísérletezésnek az eredménye, amit éppen elvégeztek: Mi ez a pohár az asztalon? Elveszem és játszom vele – hoppá! Leesett. Vagy: Mi ez a kinövés ezen a növényen? Letéphetem ezt a levelet? Ó, az egész ág leszakadt!

Tyson szerint ideje nézőpontot váltani: szülőként nem az a dolgod, hogy felkeltsd a gyerek érdeklődését a tudomány és a világ működése iránt, hanem hogy biztosítsd, hogy ez a természetes érdeklődés ne szűnjön meg. Ennek pedig az is része, hogy elfogadod a rendetlenséget. Úgyhogy ha legközelebb a gyereked pocsolyába készül ugrani az oviból hazafelé tartva, akkor ne az legyen az első, ami eszedbe jut, hogy le kell majd mosnod a csizmáját és bedobnod a mosógépbe a nadrágját, hanem az, hogy éppen lehetőséget adsz neki arra, hogy megtapasztalja a kráterek kialakulását. Valami becsapódik, a víz fröcsköl és kialakul a kráter pereme. A valami pedig ebben az esetben a te gyereked. Ne felejtsd el, hogy a legjobb kísérlet az, amit saját magunk találunk ki.

Persze azt is fontos megtanítani a gyereknek, hogy szabályok és keretek mindig vannak. Egy amerikai blogger anya például hagyja, hogy a gyerekei rajzoljanak a falra otthon, sőt, időnként ő is melléjük kucorodik a zsírkrétával. De ahhoz, hogy ez működjön, a következő “házirendet” alakították ki:

• A konyhában egy kosárban lemosható filctollakat tartanak a hűtő mellett, ami fehér, és gyakorlatilag egy nagy lemosható táblaként tekintenek rá.

• Az étkezőben nagy papírokat ragasztanak fel a falra (szétvágott papírzacskókat, de a hagyományos barna csomagolópapír is tökéketesen megfelel erre a célra), a gyerekek erre készítik falfestményeiket.

• A fürdőszobában lemosható zsírkrétával alkothatnak a gyerekek tisztálkodás közben.

Az anya bevallja, hogy természetesen hátránya is van ennek a hozzáállásnak: például az, hogy a náluk vendégeskedő szülők aggódva figyelik, ahogy saját gyerekeik is kibontakoztatják tehetségüket a falon vagy a hűtőn, mert attól tartanak, hogy majd otthon is ezt akarja csinálni. Előnyből azonban jóval több van: mivel a gyerekrajzok folyamatosan szem előtt vannak, a gyerekek sokat beszélnek róluk, így már egészen kis korukban meg tudták nevezni a formákat és a színeket és el tudták mesélni a történeteket, amiket megpróbáltak megjeleníteni. Az iskolai értékelésekben pedig rendre kiemelik kreativitásukat. Na tessék.

Máskor is biztattunk már arra, hogy ne ijedj meg egy kis maszattól, mert az csak elősegíti a gyereked fejlődését. Íme tippjeink, amivel kordában tarthatod a felfordulást: