Ezért nem sírnak a koreai babák – Avagy mi áll a babasírás hátterében

Borítókép: Ezért nem sírnak a koreai babák – Avagy mi áll a babasírás hátterében Forrás: Pixabay/Joffi/67
Minden egészséges baba sír. Ne gondold, hogy azért, mert téged bosszantani szeretne vagy éppen megmutatni, hogy ő a főnök. Sírásának evolúciós okai vannak.

A sírás a túlélés záloga

A Harvard kutatói szerint a csecsemők sírásának evolúciós okai vannak. Az egyik az, hogy magukra vonják édesanyjuk figyelmét és ezzel biztosítsák életben maradásukat, vagyis egészséges túlélő ösztöneik vezérlik őket, amikor rázendítenek.

Ez a cikk először a famiily.hu oldalon jelent meg.

Másrészt viszont ezzel a módszerrel szándékosan fárasztják szüleiket, hogy azoknak már se kedvük, se energiájuk ne maradjon az összebújáshoz és így csökkentsék a vetélytárs megjelenésének esélyét.

A sokszor szoptatott babák édesanyja általában később szül újra, mivel a szoros testkontaktus és a gyakori szoptatás az egyik legsikeresebb természetes fogamzásgátló, mivel elnyomja az édesanya petefészkének működését.

A csecsemők sírásmennyisége meghatározott minta szerint változik: az európai babák az első három héten átlagosan napi 22 percet sírnak, ez a második hónap végére 34 percre emelkedik, majd 12 hetes korra napi 14 percre csökken. Megfigyelések szerint a 6-8 hetes babák sírnak a legtöbbet és azt is megállapították már, hogy a picik este a legvigasztalanabbak. A feltételezések szerint ezzel érik el, hogy többször mellre tegyék őket és éjszakára feltankolhassanak az anyatejnek abból a zsíros részéből, melyhez csak akkor juthatnak hozzá, ha sokáig szopiznak.

Tényleg éhes?

A legtöbb anya kicsinye sírásából arra következtet, hogy éhes. Sok anyuka nyúl a tápszerhez, mert a sírásból azt feltételezi, hogy a szoptatás ellenére a baba éhes maradt.

Kísérletek tanulsága szerint, melyek a sírás és az éhség közötti összefüggést vizsgálták, az éhes babák is nyugodtabban várnak az etetésre, ha felveszik őket, míg a szondán át tápláltak tele hassal is sírnak, ha nem teszik ezt velük. Megfigyelések szerint az a legjobb, ha a babát felveszik és érezheti a testmeleget, ha cumizhat és ha nem csak az éhsége miatt, de a testkontaktus biztosításáért is etetik – vagyis ilyenkor nem elsősorban a táplálék a fontos-. A kísérlet szerint a testen hordozott babák ugyanannyiszor sírnak fel, ám hamarabb képesek megnyugodni, így összességében sokkal kevesebbet sírnak, mint nem hordozott társaik.

A táplálás kapcsán pedig azt figyelték meg, hogy leginkább a gyakoriság és nem a mennyiség számít. Az igény szerinti gyakoriságú és az időre végzett szoptatás összehasonlítása ugyanis azt mutatta, hogy azok a csecsemők sírtak kevesebbet, akiket gyakran etettek, és akiknek a jelzéseire gyorsan reagáltak.

Ha a hasfájás az ok

A hasfájós babák ismertető jegye a kitartó, vigasztalhatatlan sírás. Elnevezésével ellentétben a hasfájós sírást többnyire nem a táplálkozás okozza – erre bizonyíték, hogy ugyanannyi a problémával küzdő szoptatott baba, mint a tápszeres-, hanem a sírás közben lenyelt levegő. A hordozás azonban bizonyítottan segít a hasfájás enyhítésében. Anyák egy csoportját megkérték, hogy az etetéseken kívül még legalább három órát hordozzák csecsemőiket és jegyezzék fel, mennyit sírnak. A hordozós csoport anyái jóval kevesebb sírásról számoltak be, mint „normál”, azaz nem hordozós társaik. Igaz, hogy ugyanez a kutatás kimutatta azt is, hogy a módszer csak akkor használ, ha már újszülött kortól alkalmazzák, mert később, a már hasfájós piciknél hiába kezdték többet hordozni őket, nem sírtak kevesebbet.

A koreai babák nem sírnak

A koreai babák közismerten nem hasfájósak és alig sírnak. Ennek pedig nem más a titka, mint az, hogy ők naponta mindössze két órát töltenek egyedül, vagyis anélkül, hogy valaki testkontaktusban lenne velük, míg például az amerikaiak több mint tizenhatot.

A koreai babákat közel kétszer annyit hordozzák, vagy tartják ölben naponta, mint az amerikaiakat.

Egy átfogó kutatás szerint míg a koreai anyák gyakorlatilag mindig azonnal reagálnak a babasírásra, az amerikaiak az első három hónapban a sírásoknak majdnem felére szándékosan nem válaszolnak. Ez a nem reagálás pedig már rövidtávon is megzavarja a piciket: egy kísérletben már hárompercnyi közömbösség után fél óra normál kommunikációra volt szükség, hogy a bizalmatlanná vált csecsemők újra felengedjenek.

A vizsgálatok szerint elég három nap, hogy az anya álmából is képes legyen felébredni a saját babája sírására, míg az idegen babahangra rá sem hederít. Egyesek a baba különböző sírásaira is másképp reagálnak: érzik, hogy éhes, fáradt, vagy csak kényelmetlen neki valami. Szinte mindenkire igaz, hogy ha a baba fájdalomtól sír, azonnal a segítségére siet, míg ha másféle sírást hall, csak lassabban szánja el magát a cselekvésre.

Direkt csinálja?

Igen, ha ezen azt értjük, hogy célja van vele és nem, ha szándékos manipulálásra gondolunk. Biológiailag azért van ilyen adottsága, hogy túlélését biztosítani tudja a környezete befolyásolása által. A sírás az egyetlen eszköze, hogy el tudja érni, hogy gondozzák őt. Ez azonban nem tudatos hatalmi harc, amiben meg kell mutatni, hogy ki az úr a háznál, hanem túlélését, jólétét, fejlődését szolgáló ösztönös viselkedés. A csecsemő a szülő viselkedését sírásával valóban befolyásolni akarja, mert testkontaktusra, melegségre vágyik, a szoptatásra pedig életbevágóan szüksége van a megfelelő fejlődéshez.

Ha jól jönne pár tipp, hogyan altasd el a kisbabád, kattints a galériára: