Az ok sokkal egyszerűbb és magától értetődőbb, mint azt gondoltam volna. Egy teljesen ösztönös reakcióról van szó a babák részéről, akik azért nyugszanak meg, ha felállunk és elkezdünk sétálgatni, mozogni velük, mert nagyobb biztonságban érzik magukat. Ilyenkor a szülő (illetve aki tartja) rögtön elkezdi ringatni, hintáztatni, mozogni vele, ezt a baba érzékeli, és ezáltal azt is, hogy az illető áll. Így pedig, ha bármi baj történne - mondjuk egy vadállat megtámadná őket - , akkor rögtön el tudnának menekülni, hiszen az őt tartó személy talpon van. Ennek tudatában pedig a baba megnyugszik.

Ez az úgynevezett túlélési ösztön már az idők kezdete óta belénk van kódolva, és bár szerencsére jó pár (ezer) éve nem kell félnünk csecsemőkorunkban – és jobb esetben felnőttként sem - bármilyen vadállat támadásától, az ösztöneink még mindig működnek.

Hogy a tudósok ne csak a levegőbe beszéljenek, természetesen kutatásokat is végeztek, hogy alátámasszák mindezt. Hat hónapnál fiatalabb babákat vizsgáltak, akiket ülő és álló helyzetben is megpróbáltak megnyugtatni. A vizsgálatok során a csecsemők azonnal abbahagyták a sírást, ha szüleik felálltak velük, ráadásul a szívritmusuk is lelassult és sokkal nyugodtabbá váltak pár másodperc után. Míg ha fel sem álltak vagy esetleg újra leültek, a babák vigasztalhatatlanul csak sírtak és sírtak.

Érdekes még egyébként az is, hogy az élővilágban több olyan állat van, akiknél az emberhez hasonlóan működik ez a módszer. Az egerek, az oroszlánok, de például a macskák is, ha csak a óvatosan a szájukba veszik és felemelik nyüszítő csemetéiket, azok máris elhallgatnak. Pláne, ha még sétálni is elkezdenek velük, akkor ugyanis a babákhoz hasonlóan megnyugszanak és lelassul a szívverésük.

A te babád is azonnal megnyugszik, ha felállsz vele és elkezded ringatni?

Sírnál egy jót végre te is? Íme akkor pár könyv és film, amin garantáltan fogsz is!