Nagyon elgondolkodtatott minket a történet, amelyet Rita Facebook-oldalán találtunk. Nem csak azért találjuk hátborzongatónak a történetét, mert olyan őszintén írta le, ahogy mi nem biztos, hogy minden nap mernénk írni magunkról. Hanem azért is, mert valószínűleg sokkal, sokkal többen esnek ilyen jellegű megkülönböztetés, kiközösítés áldozatául, sokkal többeknek a gyerekkora, sőt akár a felnőttkora telik el magányosan, elszigetelten egy-egy külső személyiségjegy miatt, mint azt valaha fel tudnánk mérni. Rita írását az engedélyével közöljük, olvassátok:

Nemrég hazafelé a buszon szem-, és fültanúja voltam, amint egy kislány sír az anyukájának, hogy az osztályban a lányok mindannyian lúzernek tartják; még az XY is – akiről pedig azt hitte, hogy a legjobb barátnője – kineveti és bénának tartja. Ez pár hete volt, de azóta is újra és újra eszembe jut, nyilván nem véletlenül.

Eléggé élénken emlékszem, amikor ezért vagy azért ki voltam közösítve abból a közösségből, ahova tartoznom kellett volna; vagy ami ennél is rosszabb: a gúnyolódásokra. Főleg arra, hogy a kiálló fogaim miatt Nyuszikának csúfoltak. Elég sokáig utáltam a fogaimat, és rondának tartottam magamat – az a meggyőződésem, hogy ilyen kinézettel sosem lesz „igazi” barátom, csak az elmúlt pár évben múlt el teljesen. Időközben többször is próbálkoztam fogszabályozással – lehet, hogy nem a jó orvosoknál, de ez most nem lényeg: nagyon fájt, a fogaim egy milliméterrel nem mentek beljebb, és csak még jobban szégyelltem magam, hogy még akkor sem tudok szebb lenni, ha akarok. Aztán időközben, miután sosem volt közösség, ahova be tudtam volna illeszkedni, egy idő után már nem is akartam – és ez így van a mai napig.

Ezzel párhuzamosan először csak elkezdett nem érdekelni, hogy kiállnak a fogaim; most már pedig – amíg nem okoz egészsegügyi problémákat – kifejezetten nem akarom megcsináltatni őket. Annak a szimbólumává váltak a számomra, hogy nincs olyan, hogy egyféle szépség és normalitás; nem csak egyféleképpen lehet ugyanazt elérni; és ha mindennek a látható jeleitől meg akarnék szabadulni, akkor azzal ellentmondanék mindannak, akivé a gúnyolódások hatására (is) váltam. Másrészt pedig: egyáltalán nem érdekel, hogyan állnak a fogaim.

Valahogy szívesen elmondtam volna annak a kislánynak a buszon, hogy ne aggódjon: van egy ilyen út is.

Ha nektek is van hasonló történetetek, nagyon szívesen vennénk, ha megosztanátok velünk! Könnyen lehet, hogy rengeteg embertársatoknak segítenétek vele.