Egy jó dolog van a Covidban: Nem kell találkoznom az anyósommal karácsonykor

Borítókép: Egy jó dolog van a Covidban: Nem kell találkoznom az anyósommal karácsonykor Forrás: Getty Images
Mióta megszülettek a gyermekeink az anyósom átkapcsolt igazi vérmes nagyiba. Korábban nagyon jó volt a kapcsolatunk, de az első gyermekünk születése után a „Két dudás egy csárdában” elv alapján, amikor én is anyatigrissé váltam, Ő pedig továbbra is irányítani akarta az életünket még akár Skype-on keresztül is, kicsit besokalltam és meghúztam azokat a bizonyos határokat.

Ne értsetek félre, tudom én, hogy az a nagy általánosság, hogy az anyósok és menyek nincsenek jóban, de én egy időben igyekeztem mindenben a kedvére tenni, aztán amikor nekem lett volna szükségem friss anyaként a támogatásra és nem kaptam más csak szurkálódó megjegyzéseket és utasításokat egyszerűen elegem lett.

Szóval a férjem édesanyjával tartjuk a két lépés távolságot. Én pedig igyekszem kedves lenni, amikor ellátogatnak hozzánk, ami (szerencsére) nem történik meg túl sokszor - így egész jól bírom.

És bevallom, idén kifejezetten örülök neki, hogy nem kell találkoznunk karácsonykor, hiszen retteg a vírustól és kerek perec kijelentette, hogy be sem teszi a lábát hozzánk, hiszen mi és a gyermekeink is vírushordozók lehetünk.

Emiatt pedig idén először igazán felszabadultan tudok készülődni a karácsonyra, hiszen végre az lesz a menü, amit mi szeretünk, úgy lesz az ajándékozás, ahogyan mi szeretnénk és még a karácsonyfánk is úgy fog kinézni, ahogy nekünk tetszik. Kicsit ferdén és tele csiricsáré díszekkel! Alig várom!

Korábban, ha jött az ünnepi időszak, már a szenteste gondolatától görcsbe rándult a gyomrom annak ellenére is, ha az adventi kalendáriumból még igencsak sokat kellett kinyitogatnunk addig.

Egyszerűen teljesen kikészültem a gondolattól is, hogy ismét egy ünnep, amit nem a saját családi hagyományaink szerint tarthatunk, hanem az anyósom elvárásai alapján.

A dekorációnk mindig gagyi és pórias volt, az ünnepi vacsora túl egyszerű, hiszen nem a kötelező húslevesből és rántotthúsból állt. Az ajándékok kiosztásánál pedig mindig az Ő ajándékait kellett a legjobban megköszönni és hálálkodni.

Mindig mindenre tett valami vicceskedő, de rosszindulatú megjegyzést, így sokszor úgy éreztem magamat mintha semmit sem tudnék jól csinálni, mintha egy kislány lennék, nem is egy teljes háztartást vezető édesanya. Mindig volt valami leckéje a számomra és nem tudta elfogadni, ha nem úgy csináltam a dolgokat otthon, ahogy Ő azt elmondta.

Amikor persze felvetettem, hogy talán tarthatnánk végre saját karácsonyt, ahol az anyósom a szentestét nem feltétlen nálunk tölti, hatalmas sértődés és családi veszekedés lett a dologból.

Nagyon sokat veszekedtünk emiatt a férjemmel és természetesen mindig én voltam az ünnepi időszak Grincse.

A karácsonyok eddig általában hatalmas megmérettetések voltak a számomra, hogy az ünnep alatt magamra erőltetett mosollyal fogadjak minden szurkálódást, de idén a Covid miatt nem kell ezen aggódnom. Idén karácsony reggel senki sem fogja ránk mondani, hogy lusták és mihasznák vagyunk, ha még pizsamában lustálkodunk, hiszen már rég el kellett volna kezdeni a karácsonyi több fogásos menü összeállítását.

Mondjuk úgy, nem túl találó karácsonyi ajándékok, amiket anyósok adtak: