Egyrészt: miért kell már most az iskolával nyomasztani a gyerekeket, mikor a nyári szünetből még több mint egy hónap hátravan?

Másrészt: van ebben egy kis jóleső nosztalgia, hiszen azért sok jó emlék is kötődik az iskolás évekhez.

„Vajon ki mennyit változott az évzáró óta?”, „Idén kaphatok háromemeletes tolltartót, sokszínű tollat, szagos radírt?”, „Mit írjak majd a nyári élményeim – fogalmazásba?”

Aztán visszaránt a jelen: elröppent 30 év, és idén már két fiamat kísérhetem szeptember elsején az iskola kapujába. A nagy harmadikba megy, ő már magabiztosan, és még örömmel várja a becsöngetést. A középső fiunk viszont elsős lesz.

Most egészen más kérdések foglalkoztatnak:

„Hogy fogja bírni?”

A mi időnkben még korosztályos bontás volt az óvodákban, nagycsoportban már az iskolára készültünk.

Most pedig a vegyes csoportokban az óvodapedagógusoknak nem sok ideje, figyelme jut a nagyok felkészítésére, hiszen ott a sok kis hároméves, akit még öltöztetni, segíteni, vigasztalni kell. Van ugyan napi 1-2 óra foglalkozás, de az idő nagy része szabad játékkal telik, a délutáni alvás – csendes pihenő pedig egyenesen kötelező.

A mi gyerekeink gyakorlatilag átmenet nélkül kerülnek egy sokkal szigorúbb szabályokkal teli rendszerbe, sokkal nagyobb szellemi-fizikai terhelésnek alávetve.

A legtöbb szülő azt se tudja, a gyereke képes lesz-e egyáltalán végigülni 45 percet egy helyben, arról már nem is beszélve, hogy közben még figyelnie is kellene.

Az iskolaérettségi vizsgálat, ami esetünkben egy nagyjából fél órás futószalag-felmérést jelentett, nem fog erre biztos választ adni.

Még nincs vége! A folytatásért kattints IDE!

Erre is készülj! Íme pár egészséges uzsonnarecept az iskolakezdésre: