Gyermekeink nevelése, gondozása során mindig változó kihívásokkal találjuk szembe magunkat. Csecsemőknél például még jellemzően a táplálás (legyen az anyatejes vagy tápszeres) az egyik fő kérdéskör, amiben tanácsokat, útmutatást keresnek az anyukák. Később a menjen-e bölcsődébe vagy sem, kérjünk-e halasztást az iskolakezdésre és hasonló dilemmák merülnek fel sok családban. Egy téma viszont babakortól kezdve akár egészen alsós iskolásokig foglalkoztatja a szülőket: az alvás, illetve az altatás. Éppen ezért foglalkoztunk ezzel tavasszal két epizód erejéig a Mesélj, Anyukám! podcastünkben is, ahol Hajdu Krisztina holisztikus alvásszakértővel korosztályokra bontva vettük végig, amit a gyermekek alvásáról tudni érdemes.

Elsőre talán azt hinnénk, hogy inkább csecsemőknél okoz fejtörést az altatás, de aztán rájön az ember, hogy nagyobb gyerekeknél is vannak kritikus éjszakák, illetve nappalok. A bölcsis és ovis korosztályban persze már általában nem azzal van a probléma, hogy sokszor kelnek fel éjszaka, hanem azzal, hogy álomba szenderüljenek, hiszen minden érdekesebb, mint az alvás. És persze ebben a korban jön a kérdés, hogy mégis meddig aludjon délután a gyermek? A TikTok-kommentek alapján ez sok családban sarkalatos pont: rengeteg hozzászólás érkezett arra a videónkra, amiben az óvodai csendes pihenőről volt szó. Többen írták, hogy frusztráló tud lenni, hogy középső és nagycsoportban is „erőltetik“ az alvást, ami miatt otthon este csak nagy küzdelem után lesz villanyoltás. Mások saját gyerekkori emlékeiket idézték fel, amikor unottan és/vagy bosszúsan feküdtek csukott szemmel, és szülőként is a pokolba kívánják az egész kötelező alvás rendszerét. Van, aki pedig azt írta, az egész nem szól másról, mint az óvónők kényelméről. Érezhetően mumussá, sőt konfliktusforrássá vált a téma, ezért úgy gondoltam, ahhoz hogy teljes képet kapjunk, érdemes megkérdezni egy óvodavezetőt.

Nem kötelező alvás, hanem pihenő idő: fontos különbség

„Én is tapasztalom minden évben, hogy a délutáni alvás megosztó téma tud lenni a szülők között — kezdi Rizmajer Ildikó, aki 2009 óta az újhartyáni Gyermekvár Német Nemzetiségi Óvoda igazgatója, de már 23 éves tapasztalata van óvodavezetőként. — Sokszor már a beiratkozás során felmerül kérdésként, hogy milyen az alvási rituálé az intézményünkben, hiszen minden óvodában kicsit mások a szokások, lehetőségek, erre nincs jogszabályi előírás. Kiemelném, hogy az óvodai működési irányelvben sincsen rögzítve, hogy ebéd után kötelező aludni a gyermekeknek, a napirendi ajánlásban déli pihenőidőt jelölnek meg.“ A gyakorlatban azért persze a gyerekek többsége elalszik ebéd után és másfél-két órát is szundizik, különösen a 3-4 évesek, hiszen nekik még nagyobb az alvásigényük. „Természetesen vannak olyanok, akik már 3 éves koruk előtt elhagyják a déli alvást otthon, viszont a skála másik végével is szoktam találkozni, tehát olyan gyermekkel, aki még ovis korában is aludna akár 3 órát délután. Az óvodai napirend kialakításánál ezeket a szélsőségeket kell harmonizálnunk, valahol egy közös metszetet találni, hiszen ez egy közösségben elengedhetetlen. A mi óvodánkban délután 1 és fél 3 között jelöltük ki ezt a pihenő időt, és azt látjuk, hogy ez ideális, többségében azok a gyerekek is alszanak, akik otthon már nem szoktak“ — mondja Ildikó.

Ezt alátámasztom egyébként én is, mert a kiscsoportos lányom itthon már tavaly óta nem hajlandó ebéd után elaludni. Pár hónapnyi hajtépés után (a sajátom, nem az övé, megnyugtatok mindenkit) el is engedtem a próbálkozást, hétköznaponként viszont az oviban gond nélkül elszenderül — és persze ennek az a következménye, hogy este itthon pörög(ne) tovább. De miért van az, hogy az óvodában könnyedén elalszanak azok is, akik hétvégente, otthon már nem szoktak: a közösség ereje, unalomból lecsukódik a szemük vagy „rákényszerítik“ őket, ahogy többen kommentelték?

Az óvodában nemcsak fizikailag fáradnak el

Itthon is mozog eleget az udvaron vagy a játszótéren a gyerkőc, mégsem dől ki ebéd után, mint az oviban — gondolhatnánk, de a képlet ennél bonyolultabb. „A sok mozgás csak egy faktor, emellett a gyerekek idegrendszere is leterheltebb az intézményi keretek között. Az irányított tevékenységek, a szabályok követése, akár az udvaron, akár ebéd közben mind fárasztóak tudnak lenni. Mindezekhez pedig hozzá jön, hogy mivel általában húsznál is több társukkal vannak együtt, sokkal több inger éri őket, mint családi környezetben“ — magyarázza az óvodavezető. Az alvásra tehát nem szabad csak fizikai töltődésként tekinteni, a gyerekek idegrendszere is pihen ilyenkor, ami elengedhetetlen a megfelelő fejlődésükhöz, a bejövő információk feldolgozásához.

De mi a helyzet azokkal, akiknek mégsem jön álom a szemükre? A mi gyerekkorunkban még az óvodákban is gyakran szigorú, poroszos nevelési rendszer működött, amiben ha valaki nem aludt, rákiabáltak vagy büntetésből szalvétát hajtogatott. Manapság viszont nem kell tartani ilyen retorzióktól. „Nagyon fontosnak tartom ezen a téren is a kommunikációt a szülők és a pedagógusok között. Az óvónők ugyanis nem az alvást kérik számon, nem elvárás, hogy pisszenés nélkül feküdjön, sőt aludjon minden kisgyerek az óvodában, csupán segíteni próbálnak a pihenésben, amire viszont nagy szükségük van. Ha valaki nagyon ficánkol és a nyugtalanságával zavaró, az ágyát a szoba szélén vagy az óvó néni székéhez közel helyezzük el, és igyekszünk megnyugtatni,— hangsúlyozza Rizmajer Ildikó. — Az a tapasztalat, hogy ha megnézünk egy 25 fős csoportot, mindig van legalább 5 gyerek, aki szinte soha nem alszik. Ez az arány pedig a nagycsoportosok között még nagyobb, hiszen a gyerekek jó része a hatodik életév felé haladva elhagyja a déli alvást, és ekkora megtanulják azt is, hogy az alvó társaikat viszont ne zavarják. Csendben játszanak a plüssükkel, kapnak mesekönyvet nézegetni, próbáljuk számukra kellemessé, pihentetővé tenni a másfél órás alvási időt. Ám gondolnunk kell azokra is, akik még szívesen aludnának, mert például hajnalban kelnek a szülők munkája miatt, tehát nem mondhatjuk azt, hogy rövidítjük vagy megszüntetjük a csendes pihenőt a nagyobbaknál.“

Miért nem lehet választani?

Az eltérő alvásigényekre megoldás lenne, ha azokat a gyerekeket, akik nem alszanak, külön helyiségben lehetne foglalkoztatni, míg a társaik a csoportszobában pihennek. Mikor ezt felhozom, Ildikó nem kertel, őszintén válaszolja, hogy ez a legtöbb magyar óvodában azért nem megvalósítható, mert nem adottak a személyi feltételek, sőt gyakran ehhez plusz terem sem áll rendelkezésre: „Ha a nem alvó gyerekeket egy külön szobába vinnénk ki, akkor minimum egy, de ideális esetben két pedagógust vagy asszisztenst kellene a feladathoz rendelni. Sajnos az óvodák többsége egyébként is szűkölködik a munkaerő tekintetében, emiatt nem megoldható, hogy az egyéni szükségletekre, igényekre alapozzuk a napirendet.“

Ha pedig már az óvodapedagógusoknál tartunk, térjünk ki arra a tévhitre, amit a cikk elején is említettem, miszerint a gyerekek alvásideje a pedagógusok számára pihenő idő. Nem éppen. A gyakorlat intézményenként változó, de általánosan elmondható, hogy rengeteg teendőt végeznek ebben a másfél-két órában. „A gyerekek altatásához mesét mondanak az óvónők, a kicsiknél ezt gyakran halk zenei aláfestés is kíséri. A nagycsoportban 20-30 percig is eltarthat az olvasás. Ezután sem hagyják el a pedagógusok a csoportszobát, hanem laptopjukon végzik az adminisztratív feladataikat, mint az aznapi tevékenységek, mulasztások rögzítése, az oviKRÉTA kezelése, esetleg készülnek egy közeledő műsorra, értekezletre, eszközöket készítenek elő a következő napi foglalkozásokhoz. Ez mind csendes, írásbeli tevékenység, hogy ne zavarják a gyerekek pihenését. Fél kettő után általában már megérkeznek a dajkák a csoportba, és ilyenkor egyikük tovább felügyeli az alvó gyerekeket, másikuknak pedig ilyenkor van lehetősége például fénymásolni, laminálni egy jövőbeli tevékenységhez, kirakni a faliújságra a kicsik alkotásait, dekorációt vagy meghívót kivágni, ragasztani, előadásokra próbálni. Ezeket nem lehet akkor elvégezni, amikor a gyerekekkel játszanak, vagy szervezett csoportfoglalkozás zajlik délelőtt“ — fejti ki Ildikó az újhartyáni óvoda.

Bezzeg Angliában nem alszanak már az oviban…

Végül nézzük meg, mi a gyakorlat más országokban! Ritka, hogy 6 éves korig csendes pihenőt tartsanak a gyerekeknek, podcastünkben Hajdu Kriszti elmondta például, hogy Skóciában már a 3 éves piciknek sincs lehetőségük a délutáni alvásra. Vannak olyan országok (például Németország), ahol igyekeznek a fentebb vázolt arany középutat megtalálni, és nem csoportok, hanem funkció alapján különítik el az egyes óvodai helyiségeket, tehát van kijelölt alvós helyiség, a nem alvók pedig csendes tevékenységgel töltik az ebéd utáni időt. Bár kint élő barátnőm tapasztalata szerint ott sem ez az általános felállás, ő kisebb lányánál megküzdött hogy olyan ovit találjon, ahol van lehetőség a déli alvásra, mert a nagyobbiknál kész tortúra volt, hogy nem alhatott középső korától kezdve.

A National Sleep Foundation hivatalos nemzetközi ajánlása szerint a 3-5 éves korosztályban naponta összesen 10-13 órát kéne aludnia a gyerekeknek. Nálunk például 6.30-kor van ébresztő, mert 7.30-kor kell elindulnunk a suli-ovi-bölcsi körre, és mire a három lánnyal összekészülünk, bizony eltelik egy óra. A viszonylag korai ébredéssel jár, hogy ha az ovisom nem aludna délutánonként legalább hétköznaponként, akkor vagy rögtön vacsora után beszédülne az ágyba, és alig tudnánk minőségi időt együtt tölteni, vagy erősen alvásdeficites lenne. Köszönöm, de nem, maradjon inkább a délutáni alvás. Persze sokszor azt kívánom, bárcsak mi, felnőttek is beiktathatnánk egy déli sziesztát, talán akkor zökkenőmentesebben menne az esti altatás is, és kisimult idegekkel nem a mumust látnánk az ebéd utáni csendes pihenőben…

Ha nálatok is kihívást jelent az alvás, alább meghallgathatod podcast beszélgetésünket, amelyben az alvásszakértő rengeteg hasznos infót, tanácsot árult el:

Ha pedig idén ősszel kezdi az ovit a gyereked, az alábbi galériában elolvashatod, hogy gyermekpszichológusok szerint miket kéne elsajátítania még szeptember előtt: