Nem terveztem cikket írni a véleményemről... mert sajnos jelenleg Magyarországon nem az én pozitív tapasztalatom a többségi. Ma reggel privát Facebook oldalamon álltam ki a jófej tesitanárok mellett – nekem és fiamnak szerencsére ez jutott – és megdöbbentem, hogy a kommentek szerint közel sem ilyen rózsás a helyzet. Pedig lehetne.

Nekem senki se fogja idióta tantervre meg tornateremhiányra a tornaórák gyűlöletét, főleg, hogy a panaszkodók még korántsem ebben a rendszerben tanultak.

Csak egy jó példa a közelmúltból:
A bátyám kisfia erősen duci volt. Ötödikben a nyolc osztályos iskolájában (tehát az első évében az új iskolájában) a tesi tanár annyit mondott neki, ha év végére megcsinál öt fekvőtámaszt, ötöst kap. És az ígéret mellett segítséget is adott, megmutatta hogyan kell fekvőtámaszt csinálni. (gyanítom, az első volt, aki vette erre a fáradtságot). Év végére megvolt az ötös. :-) Két év múlva már TRX-re járt Bálint, és kockás volt a hasa... Csak kicsit hinni kellett a gyerekben, és figyelni rá, az ő adottságaira, és személyre szabott célokat meghatározni számára.

Pár hónapja láttam ugyanennek az iskolának a szalagavatóját. Valami pompomlányos, kosárlabdás táncot adtak elő, és csak azt néztem, hogy ott áll egy modell hadsereg. Azt hittem, valami sporttagozatos osztály. A lányok is mind csinosak voltak, sehol sem volt a szomorú magyar statisztika. Aztán megtudtam, hogy ennek az osztálynak is ugyanaz volt a tesitanára...

Ha ma bemegyek a TF-re (néha arra van dolgom) szintén lelkes és vidám srácokat, lányokat látok. Hova lesz a lelkesedésetek, a mozgás szeretete, miért alázzátok a gyerekeket?!

És ami még fontosabb kérdés: kedves igazgatók, miért hagyjátok mindezt?