Cumisüvegből etetem, na és?
Cumisüvegből eszik, sőt képzeld, „csak” tápszert! És akkor mi van? – válaszolom a játszótéren mellénk csapódó, „látásból ismerős” anyukának, aki addig-addig sündörög körülöttem, míg csak ki nem böki, ami a szívét nyomja. Azaz válaszolnám; legszívesebben. Inkább megint csak eljátszom a gondolattal; mi lenne, ha ezúttal nem szemlesütve kezdenék bele a szokásos magyarázkodásba; hogy az nem is úgy volt. És hogy nem így akartam, csak sajnos így alakult.
Aki pedig nem eszerint cselekszik, "máglyára" vele. De egy jó tanácsnak álcázott beszólást legalábbis mindenképpen megérdemelsz. Már azokból is egy szép „csokrot” tudnék kötni, amiket annak idején én magam is megkaptam. Íme a legtipikusabbak:
„Cumisüvegből? De legalább anyatejjel? Ó, az nagy kár. Nekem is van egy olyan barátnőm, akinek nagyon nehezen indult be a teje. De addig küzdött, amíg csak sikerült neki. „
„Nem lesz normális kapcsolatod vele, ha azt a műanyag izét a szájába dugod. Tényleg, nincsenek kötődési gondok a fiadnál? Miért nem szoptatsz inkább?”
„Biztosan nem is akartad olyan nagyon. Nagy kár, nem tudod mit hagytok ki. Nincs is ennél csodálatosabb dolog a világon.”
S hogy ilyenkor mit tehetsz? Ne vedd fel a „kesztyűt”, fölösleges. Ha belemész és te is ócsárolni kezded az ő módszereit, csak téged is magával ránt. Meg kell tanulnod felvértezni magad a megszégyenítés ellen. Ami első gyereknél még lehet, hogy övön aluli, a másodiktól kezdve viszont már egyre jobban le fog peregni rólad. Mert mindig lesznek olyanok, mint például a mindent legjobban tudó szomszédasszony, a néni a zöldségesnél, vagy éppen az ovistárs okoskodó anyukája; akik soha nem fognak fukarkodni a kéretlen jótanácsaikkal.
Akik, lehet, hogy nem szándékosan, de mégis azt éreztetik, hogy szar anya vagy, mert nem úgy csinálod, ahogyan azt ők a legjobbnak gondolják. A jó hír viszont az, hogy csak akkor, ha hagyod. Mert senkinek sem tartozol magyarázattal. Mert ez a te és a gyereked élete, és mert nálad jobban senki sem ismeri őt.