Hozzátáplálás hathetesen, altatás veréssel és tüskés járássegítő: régi korok bizarr gyereknevelési módszerei, amiken ma már szörnyülködünk

Gyereknevelési tanácsokból, trükkökből ma sincs hiány, sőt talán manapság sokkal megosztottabb a társadalom ezen a téren. Vannak például azok az anyák, akik az együttalvásra esküsznek, és egyenesen károsnak gondolják, ha a csecsemő a saját ágyában, (urambocsá!) a saját a szobájában alszik. Ezzel szemben mások az együttalvást tartják veszélyesnek. De hasonlóan megosztó a táplálás kérdésköre (szoptatás vs. tápszer, hagyományos hozzátáplálás vs. BLW) vagy például az, hogy menjen-e bölcsődébe a másféléves vagy sem. Ezek miatt sokat tépelődnek az anyák vagy akár egymásnak is feszülnek, de közben egyöntetűen forgatjuk a szemünket, ha a minket megelőző szülőgeneráció tagjai mesélnek arról, az ő korukban mi volt a szokás. Márpedig a szokás akkoriban különösen nagy úr volt, szinte senki nem mert szembemenni az árral.

Egyik ilyen bizarr kedvencem, hogy pálinkás cumival „csillapították” a fogzás idején a babák fájdalmát. Márpedig az alkoholról már 20-30 évvel ezelőtt is tudni lehetett, hogy nem éppen egészséges. Ma már nyilván – vagy legalábbis remélhetőleg – senkinek nem jut eszébe ilyesmi, ahogy az sem, hogy ketrecekben akasszák ki levegőzni a városi csöppségeket. Utóbbi nem sci-fi kitaláció, a 20. század elején tényleg elterjedt megoldás volt, az akkoriban gyakori tuberkulózis miatt az anyáknak ugyanis azt tanácsolták, hogy gyermekek a lehető legtovább napos, jól szellőző helyen tartózkodjanak.