Az új "őrület": csecsemőkori szobatisztaság - Miért neveljük az újszülöttet szobatisztaságra? És hogyan?

Borítókép: Az új "őrület": csecsemőkori szobatisztaság - Miért neveljük az újszülöttet szobatisztaságra? És hogyan? Forrás: Getty Images
Követői szerint az EC több mint módszer, gondolkodásmód. Bírálói szerint nonszensz, felesleges túllihegése a pelenka kérdésnek. Az „elimination communication” (ürítési kommunikáció) arra a feltételezésre alapoz, hogy a kisbaba születése után már jelzi ürítési szándékát, és ez éppoly fontos üzenet, mint az éhség- vagy a fájdalomjelzés. Erre pedig nem megfelelő szülői válasz a folyamatos pelenkázás, azaz a jelzés elnyomása.

A Gyereklélek magazin korábbi cikke

Laurie Boucke a hetvenes évek végén tanulmányozta az ősi kultúrák pelenkátlan életmódját, megfigyelve, hogyan nevelik a mosógép, fürdőszoba és pelenka nélküli közösségek „szobatisztaságra” legifjabb tagjaikat. Az EC kiindulópontja és módszere elég evidens: amikor a babának ürítenie kell, a teste jelzi ezt a szándékot, amit ő maga és a szülő is felismerhet. A helyes reakció a higiénikus ürítés feltételeinek megteremtése, ami a baba számára is kellemesebb, mint pelenkában párolódni. Hosszabb távon pedig késztetést fog érezni arra, hogy megtanulja tudatosan működtetni a záróizmait, és kivárni, amíg a megfelelő körülmények előállnak.

Az EC célja ugyanakkor nem a korai szobatisztaság, nem a korai WC-használat, hanem a kisbaba és a szülő közötti kommunikáció, bizalom és kapcsolat erősítése.

Az EC szerint a szobatisztaságra szoktatás teljes problémarendszerét maga a pelenkázás teremti meg. Ha nincs folyamatos pelenkázás, a leszoktatás sem lesz feszültségforrás. Mivel a módszer követői szerint a baba tudatában van ürítési szándékának, kétszer kell „szoktatni” valamire: először arra, hogy ezt a tudását ne használja, másodszor arra, hogy újraaktiválja.


Az EC-ző babáknak a dackorszakban nem kell megküzdeniük ezzel a hatalmas feladattal is, hiszen fokozatosan, összhangban a saját igényeikkel és környezetükkel válnak teljesen szobatisztává – vallja Krémer Sára EC-oktató. Arról nem is beszélve, hogy lényegesen kevesebb környezetszennyező pelenkát termel, és a kisbaba bőrét is kíméli. A speciális póz pedig, amelyben a szülő a picit tartja, megkönnyíti a kakilást a hasfájós, szorulással küzdő babák számára.

A hagyományosan szoktatott babákra fejenként 1- 1,5 tonnányi pelenka jut!

A szobatisztaságra nevelés így is, úgy is idő, ezt a módszer követői is elismerik. Az EC az első 18 hónapban valóban külön odafigyelést igényel, de a végére akár teljes sikert érhet el a szülő. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a „részidős EC” is működik, így például éjszakára nyugodtan maradhat a pelus.

A tanulós fázistól eltekintve – ami általában legfeljebb két hét – mindig van valami a babán, így az EC-követők szerint nincsenek nagyobb veszélyben a használati tárgyak, mint egyébként egy kis filctollszerző, mindent ki- és bepakoló totyogó környezetében.

A kritikusok legerősebb ellenérve az EC-vel szemben, hogy egy bizonyos érzelmi és idegrendszeri fejlettség előtt a szobatisztaságra szoktatás kifejezetten káros agyerek lelki fejlődése szempontjából.

A módszert gyakorlók válasza: a szobatisztaságra nevelés nem kell, hogy egyet jelentsen az „idő előtti erőltetéssel”. Éppen ellenkezőleg: a pelenkátlankodás maximálisan gyengéd, a babára figyelő módszer. Ha ő azt jelzi, hogy nem akar üríteni, akkor nem tartják „pozícióban”, illetve nem ültetik hosszan a bilin.

1957-ben a gyerekek 92 százaléka volt szobatiszta a nyugati országokban másfél éves korára, 2009-ben ezt az arányszámot már négyéves korra éri el a világ ezen fele, de a svédeknél például hatévesekkel rontják a statisztikát.

Persze az EC-zés sincs ingyen. A költségigénye attól függ, ki mennyit tud és hajlandó pelenkára költeni (milyen terméket választ a piacon), papír- vagy mosipelus van a mérleg másik serpenyőjében, illetve a gyerek végeredményben mikor válik szobatisztává. Itt is van eszközigény, de önmagában jóval kevesebb, mint a folyamatos pelenkázásnál. Léteznek speciális, EC-könnyítő nadrágok, ruhák, különféle alsóneműk – mielőtt valaki a módszer kipróbálása mellett dönt, érdemes a saját családra szabott költségvetési tervet készítenie.

Az EC-t nyilván csak a legelszántabb szülők alkalmazzák, de a módszer jó alkalmat teremt arra, hogy átgondoljuk, miért tolódik ki egyre jobban gyerekeink életében a pelenkás időszak.

7 jel, amiből arra következtethetsz, hogy a kicsi még nem áll készen a szobatisztaságra