Tavaly év elején új óvónéni érkezett a kisfiamék csoportjába. Én nyitott embernek tartom magam, szóval örömmel vártam, hogy majd bemutatkozik, értekezletet hív össze, beszélgetünk… de nem történt meg. Egyesegyedül a Facebookról és az Instáról ismerhettem meg, ahonnan hamar kiderült, hogy nagy közösségi média-királynő.

Szerintem mindenkinek a privát döntése, hogy mit és hogyan oszt meg magáról. Én magamról szinte semmit, mert voltak rossz tapasztalataim. Más életébe azonban nem szokásom beleszólni. Őszintén, engem más anyukákkal ellentétben még az sem zavart, hogy az óvó néni erősen dekoltált felsőket húz magára, vagy hogy koktéllal a kezében pózol egy szórakozóhelyen. Egyik kép sem volt vállalhatatlan, a szabadidejében pedig kábé azt csinál, amit akar. Igen ám, de a gyerekem – a gyerekeink – már egészen más tészta.

Egyszer csak kiszúrtam, hogy az oviscsoportról oszt meg képeket az Instagramon. Köztük virít az én kisfiam, Csongi is különböző helyzetekben: nyíltan mosolyog a gépbe, szaladgál a többiekkel, eszik, miközben az ujján folyik a kaja… Teljesen elhűltem.

Felhívtam az óvoda vezetését, hogy ez nagyon gáz, szóljanak az óvó néninek, szedje már le a – ráadásul nyilvánosra állított! – profiljából a középső csoportosok képét. Sajnálkoztak ezerrel, megígérték, hogy szólnak, de amikor másnap utánanéztem, a képek még mindig ott virítottak a profilján. Újra telefonáltam, és határozottabban kértem, hogy szóljanak a nőnek. Az erélyesebb fellépésnek végül lett hatása, egyszer csak eltűntek a fotók.

Kerek két hétig. Utána az óvó néni ott folytatta, ahol abbahagyta. Egy tomboló házibulis kép és egy dunaparti melankolikus sétálgatás között ott virítottak a gyerekek Csongival az élen, akit valamiért nagyon szeretett és kiemelt helyen kezelt. De az is lehet, hogy a fülébe jutott, hogy én reklamálok, és direkt akart felhúzni. Ezt sajnos nem tudom. Ám ezúttal nem húztam az időt. Egyenesen őt kerestem meg telefonon, és kerekperec megmondtam, szedje le a képeket az Instáról, a csoportjáról pedig többé ne posztoljon, mert nem járulok hozzá. Egyszerűen nem értette, mi ezzel a baj. Hisz Csongi olyan aranyos, meg a többi gyerek is olyan cuki… Egyetértek, mondtam, de nekem jogom van ahhoz, hogy megtiltsam a gyerekemről való posztolgatást. A többi szülőnek sem tetszik ez az egész. Kérem szépen, ne csinálja többé.

Mintha csúfondárosan rám öltötte volna a nyelvét: nem állítasz meg, te begyepesedett boomer. Mégis mit tudsz csinálni velem?

Azt csináltam, hogy felhívtam a szülőtársakat, és mindannyian besétáltunk az oviba. A vezetőség rögtön elismerte, hogy ezzel az óvó nénivel más problémák is akadnak a posztolgatáson kívül. Gyakran elkésik, elmulasztja az adminisztrációt, és a gyerekek helyett túl gyakran foglalkozik a telefonjával.

Végül próbaidő alatt elbocsájtották. Szegény, gondoltam mindennek ellenére. Csongi nem sajnálta túlságosan, szerinte is túl keveset játszott velük. Mindenesetre őszintén kívánom neki, hogy mihamarabb nőjön fel, és találja meg a helyét az életben.

Híres gyerekek első napja az iskolában, óvodában. Nézegesd meg az elképesztően cuki képeket!