Miért hisszük, hogy a változáshoz nagy dolgok kellenek? Hát mert gyerekkorunk óta azt halljuk: „Ha csinálod, csináld rendesen.” És sokszor ez azt is jelenti, hogy nagyban kell gondolkodni és tökéletesnek kell lenni. Drasztikus váltás és változtatás. És csak akkor ér valamit, ha tökéletesen csinálod.

Vagyis radikális döntéseket kell hoznunk, amik azonnali, látványos eredményeket hoznak.

Csakhogy az élet ritkán működik így. És ezek nem is hozzák el a valódi, vágyott eredményeket. És legfőképp az érzelmi-idegrendszeri fejlődésünk nem ilyen. Nincs az az emberi lény, akinél ilyen lenne.

Mert az igazi változás – legyen szó életünk bármelyik részéről – csendes. Kis lépésekből áll. Olyan pillanatokból, amelyekről sokszor észre sem vesszük, hogy megtörténnek – csak egyszer majd visszanézve látjuk: már alakultunk.

Hogyan formálják az apró szokások a nyugalmunkat?

Az idegrendszeri megközelítés szerint a testünk és az elménk nem elvárásokból, hanem tapasztalatokból tanul. Minél többször éljük át például a biztonság, a kapcsolódás, a nyugalom pillanatait, annál inkább ezek az élmények válnak a belső alapbeállításunkká.

Egyetlen mély kilégzés. Egy meleg ölelés. Egy tudatos döntés, hogy ma nem siettetjük magunkat annyira. Ezek mind-mind új idegpályákat építenek ki bennünk.

És ezek az új minták adnak alapot arra, hogy stresszhelyzetben is rugalmasabbak, jelenlévőbbek maradjunk. Ami valljuk be, nagyon is kell nekünk anyaként.

Az apró lépések nem kicsik – éppen elég nagyok

Sok anya kérdezi tőlem: „Tényleg elég, ha csak napi pár percet tudok magamra szánni?” És a válasz mindig ez: Igen. Kezdésnek elég.

Mert nem az számít, hány órát tudsz szentelni önmagadnak. Hanem az, hogy megadod-e magadnak minden nap azt az üzenetet: „Én fontos vagyok.”

Ez lehet egy 2 perces szünet, amikor csak lélegzel. Lehet egy pár másodperc, amikor figyelsz, mit érez a tested. Lehet egy apró mozdulat, amivel jelezheted önmagadnak: számítasz.

A nyugalmas élet kis, szeretettel teli mozdulatokkal kezdődik

Minden kicsi lépés számít. És minden kicsi lépés újabb belső erőt épít.

Ha ma csak annyira futja, hogy megállsz két lélegzetvételre – az is számít. Ha ma csak annyit teszel, hogy nem hibáztatod magad egy nehéz pillanatért – az is számít.

A változás nem a tökéletességről és a maximalizmusról szól. Hanem arról, hogy minden nap, újra és újra választjuk: Önmagunkat.

Ha szeretnéd átélni, milyen ereje van a pici lépéseknek...

Szeretném felajánlani, hogy próbáld ki milyen, amikor megadod magadnak a nyugalmat. Mégpedig egy apró szokás mindennapossá tételével.

Naponta pár perc figyelem – és mégis hatalmas változás az, amit elindítasz magadban. Ide kattintva bármikor tudsz belevághatsz.