"Fél éve sincs, hogy összeházasodtunk. Gondoltam, jófej leszek és meghívtam a férjem vidéken élő szüleit, töltsenek el néhány napot nálunk. Mondanom sem kell nagyon megbántam. Anyósom ugyanis nem sokáig bírta, hogy ne kössön bele nagyjából mindenbe, amit csinálok. Se a lakásunk kinézete, se a dekoráció és úgy összességében az egész elrendezés se igazán felelt meg az ízlésének, a nemtetszésének pedig már az első órában hangot is adott" - kezd bele a történetbe az ifjú feleség.

Eleinte megpróbáltam türtőztetni magam és nem felvenni a csípős megjegyzéseket; de eljött egy pont, amikor úgy éreztem, nem bírom tovább: teljesen elszakadt a cérna. Ahogy asztalhoz ültünk, hogy elfogyasszuk a vacsorát, a férjem volt az, aki a konyhába pattant, hogy behozza és feltálalja az ételt; amit ráadásul ő is főzött meg. Anyósom ezt látva szinte fizikailag rosszul lett; levegőért kapkodott. Majd ezek után végig a vacsora alatt engem provokált a beszólásaival.

Nyilván nem azért készítette aznap a fia az ételt, mert én nem tudok főzni, egész egyszerűen megkértem rá, mert tudtam, hogy sokáig bent kell maradnom az irodában. De nincs is ezzel semmi gond, a párom szívesen megcsinálja. Anyósom viszont képtelen volt lenyelni ezt a békát, láttam rajta, hogy mennyire megviseli, akárhányszor a fia valamilyen házimunkát végez.

Amikor a férjem például söprűt ragadott, hogy kicsit össszehúzza a morzsákat az étkezőasztal alatt, úgy kapta ki a kezéből, mintha kisgyerekként a tűzzel kezdett volna játszani – vagy legalábbis valami szörnyen veszélyes dologba fogott volna. Még fel is söpört helyette.. Közben pedig gyilkos pillantásokkal méregetett és azt sziszegte a fiának, hogy kérjen meg engem, ezeket a dolgokat csináljam csak meg én.

Nagy nehezen az a hétvége is csak eltelt, hazamentek. Pár napra rá felhívott és epés hangon közölte, mennyire megviselte őt, hogy azt látta, nálunk a fia végez minden házimunkát. Ő nem úgy nevelte, hogy valaha is ilyesmikkel kellene foglalkoznia a saját házában. Én pedig összetörtem a szívét, hogy ezt kellett látnia – így anyósom.

Gratulálok – mondtam, persze magamban. Köpni-nyelni nem tudtam a döbbenettől; hogy képes ebből ekkora cirkuszt csinálni és hogy még el is meséli. Talán az lesz a legegyszerűbb, ha legközelebb mindent én csinálok, abban a pár napban legalábbis, amíg itt lesznek. Már ha ezek után hajlandó lesz újra átlépni a házunk küszöbét" - teszi hozzá a fiatalasszony.

Nálatok milyen a munkamegosztás? A te férjed is kiveszi a részét a háztartásból? Ha szerinted nem eléggé, íme 5 tanulságos minitörténet