„Nemrégiben tudtuk megvásárolni az első közös otthonunkat a férjemmel. Egyszerűen imádjuk és alig várjuk, hogy végre úgy igazán belevethessük magunkat a berendezésébe, a dekorálásába. Az egyetlen bökkenő, hogy ő nagyon sokat utazik, alig van itthon. A minap is új bútorok érkeztek, amikkel egyedül nem tudtam volna mihez kezdeni. Így áthívtam anyósomat, hogy segítsen – ha már úgyis annyira ajánlkozott.

Nem fogjátok elhinni, hogy tegnap mire értem haza! A férjem édesanyja annyira belejött a lakásunk csinosítgatásába; hogy fogta magát és az egyik szabad falfelületet teleaggatta a fia gyerekkori és más családi fotóival. De ez még hagyján, ezzel meg is tudtam volna barátkozni. Viszont képzeljék el, hogy

Csak hogy jobban értsétek, némi háttérinfo: anyósom a mai napig odáig van az ex-menyéért; nincs olyan beszélgetés, amiben valahogy ne tenne róla említést, párás tekintettel merengve a „csodás”, közös emlékeiken.

Még mielőtt azt hinnétek, ez egy lezárt fejezet a múltjában, nos elmondanám, nagyon nincs így. A mai napig el-elhívogatja a nőt családi bulikra, nyaralásokra. Szerintem ez abnormális és olyan feszültségeket gerjeszt vele köztünk, hogy arról is tudnék mit mesélni; órákig.

Tudjátok, mi volt a reakciója, amikor kérdőre vontam, hogy mégis mire gondolt, amikor ezt a képet is odacsempészte a falunkra? Közölte, hogy vegyem tudomásul, ez is a férjem életének a része; amit soha nem fogok tudni eltörölni. Különben is, miért nem vagyok képes legalább egy kicsit értékelni az erőfeszítéseit; amikor ő órákat töltött a falunk csinosításával. Azt hiszem, ez volt az utolsó csepp a pohárban; innentől kezdve már nem nagyon tudtam uralkodni magamon.

Akkor még bepróbálkozott azzal, hogy azt magyarázta; nézzem meg? a fotón nem csak a volt feleség, hanem az én jelenlegi férjem is rajta van. Én viszont - ekkor már ordítva – nyomatékosítottam, ha most azonnal nem távozik, a bekeretezett képet úgy vágom ki a csukott ablakon, ahogy van.

Nagy nehezen felfogta és sértődötten távozott. Ezzel viszont még nem ért véget a történet; üzenetekkel bombázott, hogy én milyen féltékeny vagyok és megkeseredett; rajta akarom tartani a kezem a fián – meg ilyesmik. Válaszul megírtam neki, mennyire tiszteletlenül viselkedett velem a saját otthonomban; ahová ezek után nem szeretném, hogy betegye a lábát.

A férjem annyiban igazat adott nekem. hogy elismerte, jogosan ment föl bennem a pumpa. Viszont az, hogy kitiltottam az anyját a házból; erős túlzás. Szerinte túlreagálom a dolgot. Azt várta volna, hogy még én hívjam föl az anyját és kérjek tőle elnézést. Még mit nem?

Persze hogy én jöttem ki rosszul a sztoriból a legvégén. Anyósom vérig van sértve, a férjem pedig engem hibáztat, hogy mondhattam ilyet az anyjának; amikor ez nem csak az én házam. Hanem az övé is. A rokonai is természetesen ezt a követ fújják és azt akarják, felejtsem el ezt az egészet és csak lépjek túl rajta…

Szerintetek is ezt kellene tennem?” – teszi fel a kérdést a fiatal nő.

Jóban akarsz lenni vele? Galériánkban tippeket adunk, hogyan ápolj jó kapcsolatot az anyósoddal!