Anyósát akarta bosszantani, ez lett belőle
Az egész egy halványrózsaszín árnyalatú pihenőszékkel kezdődött. Ez volt a legelső dolog, amit az anyósom kiszúrt, amikor a születendő kisfiunk szobájáról készült képeket mutogattuk neki. Attól kezdve képtelen volt leszállni a témáról. – Nem gondolod, hogy legalább a huzatját lecserélhetnéd valamilyen más árnyalatúra? Mégiscsak egy kisfiúnak készül ez a szoba, nem? – szúrta be epésen egy vasárnapi ebéd alkalmával; valahol a húsleves és a töltött csirke között.
Könyörgöm, ez itt a 21. század, hagyjuk már ezeket a bekövesedett sztereotípiákat. Nem tudom, hol ragadt le anyósom, de már messze nem ott tart a világ, hogy a fiúknak a kék, lányoknak a rózsaszín való és passz. Az újszülött fiamnak erről pont nem lesz halvány fogalma sem. A rózsaszín ráadásul egy csodaszép szín; egy a sok közül, semmi egyéb. Se nem lányos, se nem fiús. Én így gondolom legalábbis – folytatta a kismama.
Úgyhogy most éppen szőnyegkeresésben vagyok, de rózsaszín lesz a függöny is és egy-két párnahuzatot is veszek még a pink valamelyik árnyalatában – tette hozzá a kismama. Története hatalmas kommentcunamit váltott ki az interneten.
Ez nagyon érdekes, mi szándékosan nem is akarjuk tudni a baba nemét, majd a szüléskor úgyis kiderül – fűzte hozzá egy kommentelő. Eszerint is rendezgetjük a pici szobáját, sztereotípiáktól mentesen, semlegesen. Nem is értem, az én anyósom is mire gondolt, amikor megkérdezte, hogy az, hogy a falakat halványkék alapon, fehér felhőcskésre festettük; az ugye azt jelenti, hogy fiút várunk?!