„Alapvetően jó a kapcsolatunk az anyósommal. Nagyon kedves hozzám, és gyakran vigyáz a kisfiamra/kislányomra. Egyvalami mégis aggaszt vele kapcsolatban: rengeteg ruhát és játékot vesz az unokáinak. Egyrészt a gyerekeknek ennyire nincs is szükségük, másrészt kicsi az otthonunk és már nem tudjuk hova tenni a nagymama ajándékait. Nem akarom megbántani az anyósomat és hálátlannak sem akarok tűnni. Hogyan tudnám tapintatosan lebeszélni erről a szokásáról?” – Ismerős a helyzet? Akár te is mondhattad volna? A kisgyerekes szülők gyakori problémája ez, amit nem lehet egy kézlegyintéssel vagy „túljódolgavan” megjegyzéssel elintézni, hiszen hosszú távon a nagyszülő éppen annak okozza a legtöbb kárt, akinek látszólag jót szeretne: az unokájának.

Szakértők szerint a nagyszülő ilyenkor abban a tudatban él, hogy az unokája iránti szeretet kimutatásának egyetlen módja az, ha ajándékokat vesz neki. Ezért az elsődleges megoldás, ha te is hasonló cipőben jársz: segíts neki megtalálni a módját, hogy másképp is erősítse a kettejük közti köteléket! Mivel az anyósodról van szó, elsősorban a férjednek kellene beszélnie vele. (Ha a te édesanyádról, akkor neked kell vállalni a beszélgetést, akármilyen nehéznek is ígérkezik.) Biztosítsa róla, hogy értékelitek a szeretetét, ugyanakkor aggódtok a túlköltekezése miatt. Tegyétek világossá számára, hogy a legfontosabb, amit a kisfiúnak adhat, az az idő és az odafigyelés.

Tartsátok észben, hogy ha a férjed egyszerűen csak felszólítja, hogy ne vegyen az unokájának annyi ruhát és játékot, azt valószínűleg a szívére veszi. Hogy megőrizzétek a jó családi légkört, fontos, hogy inkább pozitív megerősítést adjatok az anyósnak, amikor például mesét olvas a gyereknek, vagy ott ül vele a szőnyegen és legózik, esetleg a kertben homokvárat épít vele.

Ha mindenképpen ragaszkodik hozzá, hogy az anyagiakban is kifejezze a szeretetét, rukkoljatok elő a következő javaslatokkal: