A felmosást leszámítva, amire tényleg nehezen veszem rá magam, általában nincs bajom azzal, ha rendezgetni vagy akár suvickolni kell a lakást. Szeretem, ahogy a por eltűnik a porszívó testében (a macskának erről más a véleménye, ő csak a bömbölő vadállatot látja benne, aki elől ész nélkül menekülni kell. Igaz, különben sem segít soha, hiába kérleljük). Szeretem, amikor a portörlő tisztává varázsolja a nippeket, vagy amikor a tisztító folyadéktól kivirulnak az ablakok. Jó érzés elnézni a csillogó-villogó csapokat, a makulátlan szőnyegeket vagy a patikatiszta mosogatót. Igazán nem nevezhet senki rendmániásnak, azt sem állítom, hogy minden egyes nap előszedem a harci fegyverzetet, de könnyedén veszem tudomásul: ha a takarítóeszközöket be kell vetni, akkor be kell vetni.

A takarítás nemcsak buli után szép (így ironikusan, egy régi Szinetár Dóra-sláger alapján, már ha valaki még emlékszik rá), és nemcsak arra jó, hogy patyolatkörnyezetben éljünk. Én például remekül tudom közben rendszerezni a gondolataimat. Ilyenkor sokat töprengek az élet nagy kérdésein, szóval nemcsak a kezem jár gyorsabban az átlagosnál, hanem az agyam is. A tisztogatás ráadásul segít a mindennapos stressz levezetésében, és még a mozgásigényemet is kielégíti: ha apait-anyait beleadok, kevesebbet kell edzenem aznap. Amikor pedig igazán alaposan és sokáig takarítok, esetleg zenét is hallgatok közben, akkor szinte hipnotikus állapotba kerülök: a kezem ritmusra dolgozik, s a végére szinte automatikusan mozgok. Olyan is megesik, hogy amikor a kedvenc számom csendül fel a fülhallgatómban, a papírtörlővel a kezemben táncra is perdülök. S míg az elején nagy nehezen tudom csak rávenni magam a takarításra, a végére teljesen felpezsdülök, tele vagyok új ötletekkel és energiával. A férjemnek annyira megtetszett a módszer, hogy időnként már ő is alkalmazza, igaz, a legtöbbször progresszív metált tesz be meditatív dallamok helyett.

Milyen a családi munkamegosztás? A porszívózás vagy a ruhamosás általában az én feladatom, a mosogatás és az ablakmosás inkább a férjemé. A törölgetés nemes feladatát pedig a hat éves gyerekünkkel is megosztjuk: ha valamit kiönt, azt neki kell felitatnia, anya vagy apa nem csinálja meg helyette. A papírtörlő nálunk nagy becsben van és különösen ő és a férjem használja sokat, a gyerek azért, mert gyakran kiborítja a kakaót, a férjem pedig azért, mert szereti a kényelmet, s ha véletlenül kifogyunk belőle, azonnal rohan újat venni. Na de nem mindegy, hogy milyet! Évek hosszú kísérletezgetései során bukkantunk rá arra a mindent kibíró, extra nedvszívó képességű, csavarható, ezáltal többször is felhasználható papírtörlőre, ami azóta soha nem hiányozhat az otthonunkból. És a hatévesünk már azt is felfedezte, hogy némelyik annyira izgalmasan néz ki a dombornyomott mintáival, hogy sokszor szalvéta helyett is az kerül az asztalra nálunk.

Szóval az összhang tökéletes. Mára a lányunk is élvezi azt a kis házimunkát, amit kap, beteszi a saját kedvenc számait, és jókat táncol közben. Egyedül a macska marad ki mindenből, őt kéne rávenni valahogy, hogy néha segítsen. Mondjuk, ahogy a lányom megállapította, a porcicákat a szőrével mindig összeszedi az ágy alól, néha széttépi a papírtörlőt is, és lelkesen kergeti a felmosófejet, amikor az fel-alá mozog. De ezzel ki is fújt. Talán – az összcsaládi munkamegosztás nevében – egyszer neki is ütni fog az órája.

TAKARÍTÁSI TIPPEK EGY PROFITÓL A GALÉRIÁBAN!