Amíg a szülésre váró kismamák szeme előtt az utolsó hetekben az lebeg, hogy minél fájdalommentesebben, könnyebben, pozitívabban és talán gyorsabban essenek túl a gyermekük világrajövetelén, mindeközben az ENSZ Egészségügyi Világszervezete úgy látja, hogy a felgyorsult világunkban már a szülést is túlontúl siettetjük, hiszen sokszor nem adunk lehetőséget a természetnek, hogy a saját tempójában végezze a dolgát.

Mikor már a szülőszobán vagyunk és idővel egészen önkívületi állapotba kerülünk a fájdalomtól, a folyamatos összpontosítástól, addigra már szinte biztos, hogy kicsúszik a kezünk közül az irányítás, ily módon a saját és gyermekünk sorsát a minket ápoló, segítő szakemberek kezébe adjuk. Javarészt ezeken a szakembereken múlik majd, hogy milyen módszerekkel és mennyi idő alatt segítik világra a bennünk növekvő kis életet és hogy mindehhez milyen beavatkozásokat választanak.

Ezek közül külön kiemelték az oxitocin infúzió és a császármetszés túl gyakori, mintegy rutinszerű alkalmazását.

A WHO szakemberei nemrég Genfben tartottak konferenciát arról, hogy miként képzelik a jövőben a jóval személyre szabottabb, támogató és pozitív szülésélményt nyújtó eljárásokat. Ennek okán egy új publikációt is megjelentettek a témában, mely egyebek mellett tartalmaz egy 56 pontból álló ajánlást is, amelyet a szakemberek iránymutatás gyanánt használhatnak fel a gyakorlatban. Ez, az egyébként bárki számára elérhető tájékoztató leírja a szülési folyamat alatt a szakemberektől elvárható bánásmódot, részletes javaslatot téve a szülés minden fontosabb állomására. Ezek az irányelvek egyebek mellett kitérnek olyan helyzetekre is, amelyek ma már rutinszerű bevetése kezd elfogadottá válni.

A leírásban találunk például a fájdalomcsillapításra tett alternatív javaslatokat is, mint például ezek:

„relaxációs és mindfulness technikák, izomlazítás, légzéstechnika, zene, vagy amire az egészséges kismama kifejezi igényét.”

Olyan létfontosságú dolgokat is szóba hoznak, mint hogy a kismama meg kell választhassa a számára legoptimálisabb szülési pozíciót, illetve, hogy ki legyen jelen vele a szüléskor; de kitérnek arra is, hogy a terhes nő kötelező jelleggel nem szenvedhet el az orvostól semmiféle kézzel, sem testtel végzett nyomást a testén (például rákönyöklést - a szerk.) és a gátmetszést is kizárólag erősen indokolt esetben javasolják elvégezni.

Biztosak vagyunk benne, hogy a magyar édesanyák is rengeteg tapasztalattal rendelkeznek, így számtalan történettel, véleménnyel is szolgálhatnak azzal kapcsolatban, hogy milyen pozitív, avagy épp negatív dolgok, eljárások járultak hozzá az ő szülésélményükhöz a hazai intézményekben. Hiszen nagyon nem mindegy, hogy milyen bánásmóddal és hozzáállással találkozunk mind a szülőszobán, mind pedig a szülés utáni időszakban: ezek a fontos percek, órák, napok ugyanis minden esetben erősen meghatározzák a baba első tapasztalásait a külvilágról és az anyaságunk első pillanataira is örökre rányomják bélyegüket.

Az anyákat itthon képviselő Másállapotot a szülészetben mozgalom küldetése például, hogy együttes változást idézzenek elő az egyén, az ellátórendszer és a társadalom szintjén, hogy nőközpontú ellátás valósulhasson meg a szülészetben. Facebook oldalukon ők is reagáltak a WHO most közölt új, építő szándékú irányelveire, egyúttal utalva arra is, hogy Magyarországon is bőven van még mit változtatni a rosszul beidegződött gyakorlatokon:

Nektek mik a tapasztalataitok? Hogy érzitek: megfelelő körülmények között szülhettetek? Mi az, amin itthon is mindenképp változtatni kéne? Van nagyon pozitív, vagy épp negatív élményetek a szülésetek körülményeivel kapcsolatban? Beszéljünk róla közösen kommentben, hiszen ezzel is fórumot teremthetünk a pozitív változásnak!