Mégis, amikor eljött a nagy nap, és hirtelen beindult a szülés, egy pillanat alatt rájöttem: csomó olyan dolog van, amit senki nem mondott el (vagy csak én nem hallottam meg). Most, hogy túl vagyok rajta, szeretném megosztani veled azt a 8 dolgot, amit bárcsak tudtam volna a szülés előtt is, hátha segít neked abban, hogy nyugodtabban és felkészültebben éld át életed egyik legfontosabb időszakát.

Elöljáróban annyit mondanék: légy nagyon megértő magadhoz. Akármilyen lesz az élmény, az a ti történetetek a babáddal, senki másé. Ne félj beszélni az érzéseidről, ne félj segítséget kérni, ha szükséges, és egyet higgy el: minden a legnagyobb rendben lesz.

Nem minden megy a terv szerint, és ez teljesen rendben van

Ó, mennyire próbáltam én mindent, de mindent kontrollálni! Volt szülési terv, elképzelés, hogyan szeretném, milyen póz legyen, milyen sorrend, milyen zene, milyen segítség... A valóság? Hát teljesen másképp alakult. És tudod mit? Így is szép lett. A legfontosabb az, hogy én és a babám jól vagyunk, minden más csak részletkérdés. Legalábbis az én esetemben.

A fájdalom egész más, mint amit elképzelsz, de nem kell tőle rettegni

Fájdalom. Milyen félelmetes szó. Azt hittem, majd ordítani fogok, zihálni és könyörögni az orvosoknak, de nem ilyen volt. Kínhullámok, amik jönnek és mennek, jönnek és mennek: időnként nagyon erősek persze, de abszolút túlélhetők. És komoly erőt adott közben, hogy minden összehúzódás közelebb vitt a gyerekemhez.

A vajúdás lehet hosszú, de nagyon gyors is

Én például teljesen abban a hitben éltem, hogy legalább 10-12 órát fogok vajúdni, ehhez képest 4 óra alatt megszületett a babám. Nincs recept, másoknál a folyamat 24 órán át is eltarthat: a testünk a maga útján halad, bízzunk hát benne.

További 5 dolog, amit bárcsak tudtam volna szülés előtt a galériában olvasható!