Csak 6 hetes volt a kisbabája, de ő már elkezdte rászoktatni

Borítókép: Csak 6 hetes volt a kisbabája, de ő már elkezdte rászoktatni Forrás: Getty Images
Csak tudni kell olvasni a jelzéseikben és adandó alkalommal felkínálni nekik a lehetőséget – legalábbis az úgynevezett ürítéses kommunikáció módszere szerint. Ezt az elvet vallja az a brit anyuka is, aki pár hetes korától kezdve nem adott pelenkát a babájára. Kérdés, van-e értelme erőltetni a szobatisztaságot, ami sokak szerint úgyis csak később, „fejben” dől el.
Kedves Olvasó!

Ez a cikk a csecsemőkori szobatisztaságról szól, amiről bővebben egyrészt ITT olvashatsz, illetve ha még jobban elmerülnél a témában, ajánljuk a Pelenkatlanodj.hu oldalt, ahol a téma hazai szakértői járják körül a témát részletesen.

Továbbá kérünk mindenkit, hogy komment írásakor tartsuk tiszteletben, hogy nem vagyunk egyformák, máshogy vélekedünk bizonyos dolgokról, más működhet másnál és más nálunk. A nem megfelelő hangvételű és szóhasználatú kommenteket törölni fogjuk - ezt visszamenőleg is megtettük.

Köszönettel,
Az ÉvaMagazin.hu szerkesztősége

„Ez az egész arról szól, hogyan tudunk olvasni a babánk jelzéseiben. A picik sajátosan grimaszolnak, rendkívül sokféleképpen sírnak; a testükkel „kommunikálnak”. Csak tudni kell értelmezni őket. A picikénket már egy ideje, olyan 6 hetes kora körül kezdtem el „tréningezni”. Sokkal egyszerűbb, mint azt az ember gondolná" – mondja egy fiatal brit anyuka, aki a közösségi médiában számolt be minderről.

„Látom rajta, mikor tör rá az inger, akkor elkezdem neki mutogatni a bilit. Leszedem róla a pelusát és egy, számára kényelmes pózt keresve tartom őt fölötte. Közben "pisilő" hangot utánzok. Hamarosan ezt össze fogja tudni kötni azzal, hogy ilyenkor szabadon eleresztheti magát” – mondja Jourdan Kehr.

„Mi két és fél hetes korában kezdtük el „tanítgatni” a kisbabánkat, elképesztő eredménnyel.

Egyértelműen a tudtunkra adja, amikor kakilni készül; ilyenkor egy sajátos, morgó hangot ad ki magából és élénken rugdos a kis lábaival. Ha éppen nem halljuk meg ezt, akkor sírással is jelez mellé” – írta egy lelkes kommentelő.

Az angolul „elimination communication” (EC), itthon "ürítéses kommunikációnak" nevezett irányzat nálunk is egyre ismertebb. A megközelítés lényege, hogy a baba egy-kéthetes korától figyelned kell a jelzéseit, mielőtt pisilnie vagy kakilnia kell; ilyenkor pedig felkínálod neki a lehetőséget, hogy azt a bilibe, tálkába, vagy akár a vécé fölött tehesse meg.

Persze a picit neked kell megtartanod egy olyan, kényelmes testhelyzetben, ami lehetővé teszi a higiénikus ürítést. Majd a baba a póz, és az azt esetlegesen kísérő hangjelzés (pss, most pisilünk, stb.) segítségével egy pár napon belül megtanulja, hogy ez egy lehetőség, amellyel élni fog, ha szüksége van rá.

Talán tényleg egyszerűen hangzik, valójában viszont több tényezőnek is együtt kell állnia ahhoz, hogy a módszer sikeresen működhessen.

Ha nincs meg a folyamatos, közeli és osztatlan figyelem a csecsemő és a szülei között, a sikerek is csak később jöhetnek el. Egyes gyerekorvosok azon a véleményen vannak, hogy még ha sikerül is a pelenka nélküliség; az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a pici szobatiszta is lett. Az EC szerintük ugyanis sokkal inkább arról szól, hogy a szülő képes arra, hogy összekapcsolódjon a gyermekével. Amíg pedig a kicsi idegrendszere nem érett meg rá, az igazi szobatisztaság várat még magára.

Galériánkban olyan jeleket gyűjtöttünk össze, amik arra utalnak, hogy a kicsi még nem áll készen a szobatisztaságra