A közgazdász Tim Harford ezt a jelenséget – vagyis a nehézségeket, akadályokat és káoszt - „alkotó rendetlenségnek” nevezi; szerinte a problémák arra sarkallnak minket, hogy törjük a fejünket, hogy megpróbáljunk rájönni, hogyan lehet egy nehéz helyzetből is a lehető legtöbbet kihozni – ez pedig a legjobb út a kreatív gondolkodás felé.

Harford a következő példát hozta a jelenségre: A pszichológus Daniel Oppenheimer gimnáziumi tanárok segítségével a következő kísérletet végezte el: arra kérte az oktatókat, hogy néhány osztályban változtassák meg a kiadott jegyzetek betűtípusát valami szokatlanabb formára. Így, míg a diákok egy része továbbra is a megszokott, Helvetica vagy Times New Roman betűtípussal írt anyagokat kapott, a másik csoportjuk valami nehezebben olvasható, például Haettenschweiler fonttal találkozott.

A félév végén Oppenheimer azzal a meglepő eredménnyel nézett szembe, hogy azok a diákok, akik a kevésbé könnyen olvasható betűtípusokkal írt jegyzetekből készültek, számos tantárgyból sokkal jobb jegyeket kaptak, mint a többi társuk. A nehézkesen olvasható betűk ugyanis lelassították a tanulási folyamatot, arra kényszerítve őket, hogy többet gondolkodjanak az anyagon, és mélyebben feldolgozzák az új ismereteket.

Tim Harford szerint, ha nem riadunk vissza tőle, maga a káosz, az alkotó rendetlenség tesz minket kreatívabbá és jobb problémamegoldóvá. És ugyanez igaz a kudarcokra is, amelyekből rengeteget tanulhatunk.

Ha csak a saját életedet veszed alapul, bizonyára neked is számtalanszor volt kudarc-élményed. Mint mindenki másnak. Aki ezt letagadja, az nem mond igazat, mert az élet természetes része, hogy célokat tűzünk ki magunk elé, próbálkozunk, és néha elbukunk. A legsikeresebb emberek is mind arról számolnak be, hogy a siker és elismertség nem volt mindig része a mindennapjaiknak. J. K. Rowling, a Harry Potter regények írója sokáig hiába házalt a varázslótanonc és a Roxfort történetével, rengeteg elutasításban volt része, de nem adta fel és végül talált egy olyan kiadót, amelyik fantáziát látott a műveiben. A történet folytatását pedig már ismerjük: az írónőt napjaink leggazdagabb és legbefolyásosabb médiaszemélyiségeként jegyzik.

Élete során kudarcok tömkelege vár mindenkire, aki nekivág az életnek. Ezt senki sem spórolhatja meg magának. Ami viszont egyáltalán nem mindegy, és tanítható, hogy hogyan kezeljük a nehézségeket, hogyan reagáljunk, hogyan álljunk fel újra és alkossunk új stratégiát, figyelembe véve az addig tapasztaltakat.

Persze kudarc és kudarc között is nagy különbségek lehetnek: míg az egyik felett könnyedén átsiklunk és már látjuk a következő lehetőséget, addig a másik örökre beleég a tudatunkba, hetekre kezdeményező-képtelenné tesz és a veszteség érzésével tölt el bennünket.

A szakemberek egyöntetű véleménye, hogy egy-egy kudarc megélése kifejezetten hasznos is lehet gyermeked számára személyiségfejlődése szempontjából.

Lássuk, pontosan mire gondolnak!

1, Megtanulja, hogy a kudarc után is van élet, van még lehetőség a győzelemre

Az első sikertelen próbálkozások, legyen szó az első lépésekről, úszásról vagy biciklizésről vagy mikor a szülő nem hagyja társasjátékozás során nyerni a csemetét, aki ezen felháborodva üt-vág – mindez vereségérzetet kelthet, azonban némi vigasztalás után kezdődhet a következő menet. Talán nem is kell magyarázni, mennyi üzenete van annak, ha ilyenkor a szülő biztatja, inspirálja a csemetét a következő fordulóra.

Értékeld az erőfeszítést! Ha a gyermekednek nem sikerül elsőre-másodjára valami és látszik, hogy legszívesebben feladná, dicsérd meg a kitartását! Idézd fel korábbi sikerélményeit, amikre ő nem is emlékezhet. Ezzel bizonyítod neki, hogy amiben annak idején ügyetlen volt és kudarcot szenvedett, végül mégis megtanulta. Ugyanígy amiben most szenvedett kudarcot, kellő kitartással arra is képessé fog válni.

2. Megtanítja, hogy reális célokat érdemes kitűzni és önmagunkat is motiválhatjuk

A szülő felelőssége óriási a célkitűzés témakörében: megmutatni, hogy nem kell mindent egyszerre, lehet apró lépésenként haladni, sőt, néha csak ez a módszer a célravezető. Fontos a szülő pozitív illetve konstruktív visszajelzése, sőt az is, hogy a gyermek adjon önmagának visszajelzést, hogy az a bizonyos dolog – például az úszás - egyre jobban megy.

„Hogyan biztatnád magad? Ha látnád, hogy egy másik kisgyerek sír, mivel vigasztalnád? Magad most mivel vigasztalod?” – a kérdésekkel néhány pillanatra figyelmet terelsz, mégsem odázod el vagy bagatellizálod a gyermek problémáját, csak más kontextusba helyezed.

3. A kudarc esemény és egyben érzelmi hőmérő

A vereségre, veszteségre adott válaszreakcióból kiderül a gyermek érzelmi állapota, önkontrolljának mértéke, türelmének minősége. Ez egy jó lehetőség a türelem, az önkontroll fejlesztésére, szülői visszajelzésre, hogy milyen jó volt játszani, örülni az együttlétnek, a végeredmény is fontos, de ez átmeneti, s a következő vagy utána követező játék során neki is van esélye a győzelemre. Emlékeztetheted a gyermeket a sikerélményre, milyen jó volt, amikor győzött, nyert, milyen örömteli esemény volt és ez az öröm újra és újra átélhető!

Érdemes például kelt tésztát, kenyeret sütni a gyermekkel, ahol a végeredményhez idő kell, várakozás, többször hozzá kell kezdeni a munkához, mire a finom sütemény elkészül. Így a gyermek megtanulja, hogy az eredmény bizony nem jön azonnal. A nagyobb, már iskoláskorú gyermekkel érdemes barkácsolni valamit, amely akár hetek alatt készül el, ez még inkább megmutatja, hogy a célok teljesüléséhez türelem és munka szükséges.

4. A kudarc visszajelzést ad, hogy miben érdemes még fejlődni

Egy vereség jó apropó arra, hogy megbeszéld gyermekeddel (akár 5-6 éves kortól), hogy miben volt nagyon jó és ügyes, illetve miben érdemes fejlődnie. A kudarckerülő gyerekeknek – akár passzívan reagálnak, akár az önkontrolljuk elvesztésével – érdemes sok pozitív visszajelzés adni. Arra emlékeztetni őket, hogy mi volt a jó, működő, előrevivő viselkedésük. Kevésbé jó megoldás, ha azt emlegeted, hogy mit csinált rosszul, mit nem kellett volna megtennie: így ugyanis paradox módon azokra a dolgokra hívod fel a figyelmét és leginkább az marad meg az emlékezetében, amit épp szeretnél, ha elhagyna a viselkedéséből.

Játszatok figyelemfejlesztő játékokat! Például a kisgyerek becsukja a szemét, te pedig valamilyen nagyobb tárgyat elmozdítasz a szobában, s neki ki kell találnia, hogy mi változott. Vagy például milyen zajokat, zörejeket hall meg kint a természetben például este és reggel? A strandon hasonlítsátok össze a vizes lábnyomokat – mi a különbség a nagy és kis láb között? A száraz lábnyom és a nedves között? Ezek a játékok nemcsak jó okok a nevetésre, hanem a figyelmet, az összpontosítást, a tudatosságot, a türelmet is fejlesztik.

5, A kudarc segít jobban megismerni önmagunkat, érzéseinket

Kudarc esetén mindenképp felszabadító beszélni az érzésekről: mi a legnehezebb most, hogyan lehet ezt elviselni, feldolgozni. Hasonló helyzetben legközelebb mit lehet másképp tenni, milyen hozzáálláson, cselekedeten érdemes változtatni. Ha mindezt sikerül átadni gyermekednek, nem fog rettegni a kudarctól és bátrabb, kezdeményezőbb és motiváltabb lesz a mindennapokban.

Gyereknevelési elvek, amelyekből engedhetsz és amikből nem ajánlott: