Kisgyerek, kis gond. Nagy gyerek, nagy gond. Biztosan sokan ismerjük ezt a mondást, amit hitetlenkedve fogadunk, amikor még kicsik a gyerekeink. Gondoljuk, nincs annál nagyobb szülői kihívás, mint az éjszakai felébredések kezelése, a hisztik lecsillapítása vagy a kisiskolásunk tanulásra való rávezetése.

Bizony, bizony, ekkor még a kanyarban sincs a tinikor. Eszünkbe se jut, hogy a mi tinédzser éveink milyenek voltak, hogy lázadtunk, hogy a hormonok úgy megtáncoltattak minket, hogy mi sem tudtuk, miért reagálunk dolgokra oly lobbanékonyan.

Az emlékek persze csak akkor kezdenek felsejleni, amikor a saját gyerekünk -aki eddig helyes volt, kedves, szófogadó- hirtelen egy olyan oldalát kezdi el mutatni, amit mi nem is ismertünk.

Megkérdőjelezi az összes mondatunkat. Felcsattan, ha valami nem úgy alakul, ahogy ő szeretné. Közlendői intenzitása határozattan gyorsabb fokozatra kapcsol és még sorolhatnám a pubertáskor verbális kommunikációs, testbeszédben vagy épp a viselkedésben fellelhető változásait.

Nem, nem. A fentiek nem szakértői meglátások: ezek pusztán a gyakorlatban szerzett tapasztalataim, amiket lassan kétszeres tinis anyukaként napi szinten gyűjtögetek.

Érzékeny időszak ez és ha nem vigyázunk, többet ártunk tininkkel való kapcsolatunknak, mint amennyit javítunk.

Ha hasonlóan hozzám eddig nem forgattál semmilyen gyermeknevelési kézikönyvet, akkor lehet a tinikor neked is elhozza az első köteteket, webfelületeket, ahol a tinikkel való kommunikációról lehet olvasni, tanulni.

forrás: ITT , ITT

Addig is galériánkba 10 olyan mondatot gyűjtöttem ki, melyeket inkább kerülj el, ha egy tinivel beszélsz