A gyerekek önállósodása hosszú, sokszor hullámzó folyamat, amelyben a szülők hol hátrébb lépnek, hol újra erősebb támaszt nyújtanak. A kisiskolás évek végére azonban egyre határozottabban látszik, hogy a gyerekek már nemcsak utánozzák, hanem valóban saját döntéseik, cselekedeteik alapján próbálják irányítani a mindennapjaikat. Tízéves kor körül több fronton is felgyorsul ez a változás, hiszen a felelősség is egyre nagyobb rajtuk, nemcsak az iskolai teljesítmény terén, hanem az intézmény falain túl is, baráti kapcsolataik önállóbbá válnak, és egyre többet foglalkoztatja őket az, hogy kik is ők valójában.

Ekkora már sokan belépnek a serdülőkorba is, hiszen a pubertás kezdete a mostani generációnál előre tolódott. Ez nem csak testi változásokat hoz, hanem nagyfokú önállósodási igényt is: szeretnék maguk eldönteni, mit vesznek fel, hogyan szervezik a napjukat, mikor tanulnak, és mennyire vonják be a szülőket az ügyeikbe. Ugyanakkor ez az időszak tele van bizonytalansággal is, ezért a határhúzás és a támogatás továbbra is kulcsfontosságúak.

A szülők egyik legnehezebb feladata ilyenkor megtalálni az egyensúlyt a „rábízom” és a „segítek” között. Ha túl sok mindent vesznek át, a gyerek nem tanul meg kompetensen cselekedni; ha túl hamar engedik el a kezét, könnyen túlterheltnek érezheti magát. A cél nem az, hogy a gyerekek minden feladatot tökéletesen elvégezzenek, hanem hogy tapasztalatot szerezzenek, erősítsék magukba vetett hitüket, hibázhassanak, és adott esetben megtanuljanak felelősséget vállalni azokért, majd kijavítsák. Éppen ezért szülőként fontos tisztában lenni azzal, hogy mik azok a készségek, amikkel már 10 éves korukra rendelkezniük kell, mert ezek jelentik az alapköveket ahhoz, hogy önállóan gondolkodó, megfelelően kommunikáló és magabiztos fiatal felnőtteké váljanak.

Az alábbi galériában ezeket szedtük össze: