Gyerekpszichológus vagyok, mi így szervezzük most 4 gyerekkel a napjainkat otthon

karantén,digitális oktatás,távoktatás Forrás: Getty Images
Iskolapszichológus vagyok és négy gyermek anyukája, ovistól iskolásig van köztük mindenféle korú. Mi is itthon rekedtünk, meghatározhatatlan időre. Elmondom, hogyan vészelem át én ezt az időszakot.

Igen, egyenlőre csak átvészelek és kapkodom a fejem. Hiszen az, hogy mostantól teljes egészében itthonról tanulnak, nekem is új, hiába szoktunk korábban is leülni velük leckét írni délutánonként.

Az egészet azzal kezdtük, hogy kialakítottunk egy napirendet, amihez szigorúan ragaszkodunk. Előtte összehívtam a családi kupaktanácsot, mindenki elmondhatta, mit gondol a dologról, mit szeretne és hogyan. Közös megegyezéssel reggeli tornával kezdünk, hogy mindenki felébredjen rendesen, aztán közös reggelikészítés, elpakolás következik.

karantén,család,otthon tanulás
Forrás: Fotó: Galgóczy Viktor
Szerzőnk négy gyermekével

Mivel a mi bioritmusunk olyan, hogy délelőtt vagyunk a leghatékonyabbak, arra az időszakra tettük a tanulást. Na és itt válik nagyon bonyolulttá a dolog...
Van amelyik gyereknél email-ben kapom, van ahol drive-ra töltik fel az anyagot. Ezért a férjemmel közösen esünk neki, hogy megfejtsük, kinek mi lesz adott napon a dolga, és hogyan. Külön mappákat vezetünk a három iskolásnak, hogy ne legyen akkora a zűrzavar, de őszintén, nagyon-nagyon nehéz követni a feladatokat. Sebaj!
Belevágunk, megy is mindenkinek, kb. 10-ig bírják. Itt kezd elfogyni a türelem. Mindannyiunké. Ezen a ponton érdemes szünetet tartani, kizavarjuk a gyerekeket a kertbe, és fél óra kötelező szabadtéri foglalkozás következik: ereszd el a hajam fáramászás, jégfogó, fafaragás, kinek mi jut eszébe. Feltalálják magukat. Persze ekkor jön el a tízórai és a gyümölcsevés ideje is. Na, ilyenkor szusszanhatunk. Nekiállunk megtervezni a saját napunkat és elintézzük a telefonokat.

A gyerekeket egyáltalán nem könnyű a játék végén visszaterelni a házba, de nem engedhetünk nekik, mert akkor elúszunk. Odabenn már mindenki tudja a dolgát, a nagyok segítenek a kicsiknek, miközben mi csináljuk a saját dolgunkat. A tapasztalat az, hogy a feladatok mennyiségét tekintve a tanárok szem előtt tartják, milyen nehéz az otthoni oktatás, így ennyivel be is fejezhetjük az iskolai részt.
Ezt követi a közös főzés – igen még az ovis is segít, krumplit pucol, a nagyok szeletelnek. Terítés, ebéd, elpakolás.

És elérkeztünk a nap fénypontjához: jön a szabad játék, de a kérésünkre lehetőleg csendben, együtt vagy ki-ki a saját szobájában. Akinek mégis maradt délelőttről leckéje, az most már egyedül gyürkőzik neki, ugyanis ekkor mi dolgozunk. Én tanulok vagy csak emaileket válaszolok meg, egyeztetek, esetleg skype-on beszélek valakivel. A gyerekek többnyire együtt társasoznak vagy csak olvasnak. Van hogy a nagyok olvasnak a kicsiknek – hihetetlen, milyen jófejek tudnak lenni, ha akarnak. Szóval adnak nekünk pár szabad órát. Amikor már nagy a nyüzsi odafent, úgy 3 körül uzsonnáznak, aztán jöhet a rendrakás, mosás, házimunka. Bevonom a gyerekeket, egyrészt mert megegyeztünk, hogy nem leszek a személyi rabszolgáljuk, aki folymatosan kiszolgálja őket, másrészt jót tesz nekik a feladattudat.

Igen, ez a rész melós, meg harcos és alkudozós, de hiszek benne, hogy így mindenkinek jobb.

A délután többi részében közösen társasozunk, sétálunk vagy kertészkedünk. Vacsorát főzünk, de ez már a szokásos esti rutin, amit még a karantén előtt begyakoroltuk. Tudom, hogy a helyzetem viszonylag könnyű, mert nem kell egész nap dolgoznom, bár úgy érzem, mégiscsak azt teszem.
Hogy miért fontos napirend? Mert ritmust ad a napnak és biztonságot a gyerekeknek. Mert hiszem, hogy kevesebb lesz a konfliktus, ha mindenki tudja a dolgát, ráadásul nem is esnek ki belőle, talán így nem hiszik azt, hogy vakáció van. Ha a gyerekekkel közösen alkotjuk meg a menetrendet, még kisebb lesz bennük az ellenállás, hiszen érzik, hogy van beleszólásuk a saját életükbe.

Ha közösen takarítotok a gyerekekkel, ezekre érdemes most figyelni: