Hányinger

Kezdjük a legelején. A furcsa puffadás és hasfeszülés második gyermekes anyaként azonnal ismerős volt. Kb a várandósságom 2. hetében, még a menstruációm késése előtt már biztosan éreztem, hogy itt bizony baba lesz. De már akkor tudtam, hogy jönnek majd a gyomorszájon vágós hányingerek és émelygések, amik a lehető legrosszabb helyen és időben törnek majd rám. Jellemzően a tömegközlekedési eszközökön éreztem úgy, hogy azonnal rókáznom kell, de volt olyan megbeszélés is, ahová félve ültem be. És hol van ez még a krónikus hányástól! Annyira együttérzek a hányós kismamákkal, amennyire csak emberileg lehetséges. Igazi hősök vagytok!

Kimerültség

A második tünet – haladjunk időrendben – a krónikus fáradtság. Gyakran ültem a számítógépem előtt a munkahelyemen, és két dologra tudtam csak gondolni: vajon mennyire veszik észre a kollégáim hogy csak a fejemből bámulok kifelé, és egyetlen célom a szememet nyitva tartani? A másik persze az alvás gondolata volt. Nem tudom, hogy csináltam, de állítólag nem vettek észre belőle semmit… Szerencsére nem voltak túl húzós hetek/hónapok ezek szerint…

Falási rohamok

A második trimeszter vége a zabálásról szólt. Kontrollálatlanul ettem, mert úgy éreztem: ennem kell. Óriási szerencsémre ezúttal elkerült a terhességi diabétesz (köszönöm, kislányom!). Nem tudom, hogy más anyák hogy tudják megállni az evést, de ilyen lehet drogfüggőnek lenni. Most változatosabban táplálkoztam, mint az első várandósságom alatt, de egy zacskó aszalt füge (200 gramm) egy ültőhelyben simán lement… Ahhoz képest egyébként nem is híztam meg. Annyira.

És ez még nem minden! A folytatásért és még rémesebb tünetekért kattints a PÖTTYÖSLABDA.HU CIKKÉRE!

Íme 9 mondatban a várandósság 9 hónapja - egyetértesz? :)