„A lányom terhes és nem akarja letenni a cigit” - Anyák, akik nem vesznek tudomást a másállapotukról

Borítókép: „A lányom terhes és nem akarja letenni a cigit” - Anyák, akik nem vesznek tudomást a másállapotukról Forrás: Getty Images/Tonywestphoto
„Anyuka, ne idegeskedjen, esténként nyugodtan szívjon el egy szál cigarettát és igyon meg egy pohár vörösbort!”- tanácsolta a hatvanas években Dr. Spock amerikai gyermekorvos, akinek a tanácsait kismamák milliói követték. Ma már tudjuk, hogy ennek hosszú távon milyen káros következményei lehetnek. Cigaretta, alkohohol, szolárium vagy maraton futás – ezekről bizony érdemes a várandósság hónapjaiban lemondani, sokan azonban mégsem teszik. Következzen az ő történetük!

Mariannal madarat lehetett volna fogatni, amikor megtudta, hogy lánya, Ingrid, babát vár. Azt azonban a mai napig nem tudja megemészteni, hogy Ingrid miért nem képes letenni a cigarettát pár hónapra, a pici egészséges fejlődése érdekében:

„A lányom nehezen esett teherbe, amikor azonban kiderült, hogy babát vár, úgy csinált, mintha semmi sem történt volna. Évek óta láncdohányos és az orvos is elmondta, hogy a fogantatás érdekében érdemes lenne mielőbb letenni a cigarettát, de a terhesség alatt mindenképpen. Kétségbe vagyok esve, mert a lányom azóta sem hagyott fel a dohányzással, pedig már a hatodik hónapban van. Mi lesz, ha a babának baja esik? Rengeteget veszekszünk miatta. Hiába mutattam neki számtalan tanulmányt, szakmai cikket, milyen káros következményei lehetnek a várandósság alatti rendszeres cigizésnek, ő úgy tesz, mintha meg sem hallaná. Igaz, a napi másfél doboz helyett most felet szív, de szerintem ez is nagyon sok és rettegek, hogy a pici emiatt lesz koraszülött vagy valamilyen rendellenesség alakul ki nála.”

Van, akinek nem a cigaretta jelent problémát, hanem a testképzavara. A 35 éves Évi azért nem akart gyereket, mert fél attól, hogy a terhesség eltorzítja az alakját, amiért, mint állítja, nagyon megküzdött. Mikor kiderült, hogy teherbe esett, a férje boldogan fogadta a hírt, Évi azonban sírva fakadt, és nem a boldogságtól:

„Kövér kisgyerek voltam, a szüleim is túlsúllyal küzdöttek. Bár zavart, hogy mindig csúfoltak az iskolában, annyira azért mégsem, hogy ne egyem meg az ötödik krémest vagy a harmadik hamburgert a Mekiben. Egy szerelemmel, 18 évesen jött a nagy fordulat az életembe. Ádám úgy fogadott el, kövéren, de én szerettem volna végre igazán szép lenni, ami számomra egyet jelentett a karcsúsággal. Drasztikus fogyókúrába kezdtem és sikerült is leadnom pár hónap alatt a teljes testsúlyom felét. Beiktattam az életembe a mozgást is, és mivel fiatal voltam, a bőröm sem sínylette meg nagyon a változást. Egy-két év alatt teljesen átfordult a gondolkodásom: megvontam magamtól mindent, amit addig szerettem, nagyon keveset ettem – volt, amikor egy nap csak egy almát és egy paradicsomot- és rengeteget sportoltam. A vége az lett, hogy kórházba kerültem, ahol anorexiával diagnosztizáltak.

A 170 centis magasságomhoz akkor már csak 40 kiló voltam, de én akkor láttam a legszebbnek magam. Terápiára jártam, újra el kellett kezdenem enni rendesen, csökkentenem kellett az edzések számát. Szenvedtem, mert minden egyes felkúszó kilót ellenségemnek tekintettem. Akkor fogadtam meg, hogy soha nem akarok gyereket, mert a várandósság teljesen el fogja torzítani a testem.

Aztán az élet másként hozta. A párommal nem terveztük, mégis teherbe estem. A férjem a boldogságtól sírt, én a csalódottságtól. Még az abortusz gondolata is megfordult a fejemben. Az első hónapokban nem akartam enni, hánytattam magam, nehogy hízzak. A barátnőm döbbentett rá, hogy ezt nem csinálhatom, mert már nem csak a saját életemért vagyok felelős. Változtattam, mert rájöttem, szeretem ezt a babát, aki a pocakomban növekszik, és aki engem választott anyukájául. Most járok a nyolcadik hónapban és mostanra teljesen megnyugodtam, mert sikerült kordában tartanom a súlyomat úgy, hogy közben a baba egészségét sem veszélyeztettem. Ki tudja, talán ez a baba kellett ahhoz, hogy végre újra normális életet élhessek. Most úgy érzem, hiba lett volna lemondanom az anyaságról csak azért, mert rettegek a pluszkilóktól.”

Szilvinek a napimádata jelent problémát a terhessége alatt (legalábbis a nőgyógyásza szerint, Szilvi azonban ezt nem ismeri el). A 28 éves lány szolárium- és napozásfüggő, éveken át képes volt akár naponta háromszor is befeküdni a szoláriumba, csak hogy megmaradjon a csokibarna színe. Amikor terhes lett, az orvos megtiltotta neki, hogy hetente két alkalomnál többször szolizzon. Persze Szilvi ezt nem tartja be és minden nap eljár, hogy napfürdőt vegyen:

„Számomra egyenesen visszataszító a fehér bőr, magamon meg aztán végképp nem tudnám elviselni soha. Tudom, hogy nem túl egészséges naponta háromszor befeküdni a szoláriumba, de nekem eddig semmi problémát nem okozott, cserébe viszont mindig gyönyörű, csokibarna vagyok. Hiába mondja a nőgyógyászom, hogy álljak le, legalább a terhességem idejére, nem tud meggyőzni, mert egyetlen olyan tanulmányt sem tud mutatni, ami közvetlen bizonyítékot tudna felhozni arra vonatkozóan, hogy összefüggés lenne a fejlődési rendellenességek és a szoláriumozás között.

Szerintem sokkal fontosabb, hogy én jól érezzem magam a bőrömben és biztos vagyok benne, hogy ha én jól vagyok, a baba is jól van. Miért mondanék hát le róla? Mondjon valaki egy érvet is, hogy megtegyem!

Sárát a barátai a maraton futásról nem tudták lebeszélni. A 32 éves nőnek már több ezer kilométer van a lábában, számos versenyen vett részt világszerte, a különbség most csupán annyi, hogy a kilencedik hónapban jár. Szintén maratonista férje sorra hozza az érveket, miért nem szabadna ilyen előrehaladott állapotban rajthoz állnia, Sára azonban hajthatatlan és mindig a 27 éves Amber Miller esetét hozza elő példaként. Az amerikai nő 39 hetes terhesen vágott neki a chicagói maratonnak, és miután célba ért, még megebédelt férjével, estére pedig világra hozta második gyermekét.

„Nem értem, miért kezelik az emberek úgy a terhességet, mintha valami betegség lenne. Egészséges és edzett vagyok, és ahogy a várandósságom előtt, most is futok minden nap. Rendszeresen eljárok vizsgálatokra, a babával minden rendben van, a testem pedig bírja, nem érzem, hogy feszülne a hasam vagy bármilyen problémám lenne futás közben. Nem gondolom, hogy csak azért, mert terhes vagyok, le kellene mondanom erről a nagyszerű élményről.”

Bár a másállapot valóban nem betegség, vannak dolgok, amelyek tiltólistásak, különösen veszélyeztetett terhesség esetén. Lássuk csak, melyek ezek!