Cam-lánnyá váltam a COVID-19 alatt

Borítókép: Cam-lánnyá váltam a COVID-19 alatt Forrás: Wikimedia commons
Klári mindent megtervezett. Halasztott a főiskolán, és egy ruhaüzletben dolgozott eladóként, mert pénzt akart megtakarítani a tanuláshoz való visszatérésre. Aztán berobbant a COVID-19. Nagyon kevés jövedelme maradt, akárcsak a többi fiatalnak, aki a világjárvány miatt elveszítette a munkáját. Tudta, hogy másik állást kell találnia, amíg el nem simulnak a világban a dolgok. De másként alakult. Elmeséli, hogyan.

Ez az írás személyes történet, benne véleménynyilvánítással, amelyek nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával.

Idős édesanyámmal élek egy háztartásban, akivel nagyjából megfelezzük a költségeket. Anyukám nyugdíja szinte semmire sem elég, ráadásul krónikus betegsége miatt alkalmi munkát sem mert elvállalni a vírus alatt, így nekem kellett új bevételi forrás után néznem. Egy barátnőm ajánlotta a cam-lehetőséget, én pedig - némi habozás után - éltem vele. Tulajdonképpen nincs más dolgom, mint intim szexuális tevékenységeimet webkamera vagy a telefonkamera segítségével online közönség számára közvetíteni. Egy videómegosztó oldalhoz csatlakoztam, amely igen népszerű a digitális térben, és ahol a felhasználók fizetnek a privát tartalmakért.

A koronavírus alatt a szájt nézőszáma gyorsan emelkedett. Az emberek otthon rekedtek, és a négy fal között sokan rászoktak a digitális szexuális szolgáltatásokra. A vírus alatt és azóta is jó néhány videót és fényképet tettem közzé, feliratkozókat gyűjtöttem össze, és így havonta lényegesen több pénzt keresek, mint korábban, amikor még eladóként dolgoztam.

A „munkaidő” heti néhány órát vesz igénybe. A felvételre előkészítem a testemet: gondosan eltávolítom a szőrzetet, sminkelek, fésülködöm, elkészítem az aktuális frizurámat, vagy szép parókát választok. Kitalálom a koncepciót, kísérletezem a megfelelő felvétellel, új pózokat próbálok ki. Arra mindig nagyon ügyelek, hogy ha teljesen meztelen vagyok, az arcom még véletlenül se legyen felismerhető.

Mindig felszabadultabb voltam a kortársaimnál, és sosem féltem kifejezni a szexualitásomat. Szerettem izgatóan öltözni, szerettem a flörtöt, a vágykeltést. A „forgatást” kifejezetten szórakoztatónak találom, élvezem, hogy más emberek megnézik a felvételeimet. Persze nem lehet boldoggá tenni az összes embert. A beszólások, amelyek főleg nőktől érkeznek a „cam-lánynak”, nagyon idegesítőek. Sokan nem értenek egyet a digitális szex gondolatával, tehát sok negatív reakciót kapok, de igazából nem érdekel.A kritikusaim egy része azt állítja, hogy a digitális szex kizsákmányoló vagy antifeminista dolog. Nem igazán értem, miért lenne az. Én feminista vagyok, harcolok a jogaimért, azt teszek a testemmel, amit akarok. Ez a legfontosabb dolog a számomra. A férfiaknak mindig megengedték, hogy szabadon kifejezzék szexuális vágyaikat, és soha nem törtek pálcát felettük. Én miért esek más megítélés alá? A barátaim és az ex-munkatársaim pontosan tudják, mit csinálok, és senkinek sem volt rólam rossz véleménye. Manapság a legtöbb ember – legalábbis a környezetemben - elfogadja a hasonló dolgokat. A testvérem például közömbös volt, nem mondta, hogy "büszke vagyok rád", de megértette a döntésemet. Apám nem tud róla – ő jóval szigorúbban ítélne meg –, de anyám igen. Nem mondom, hogy örül neki, de lassan belenyugodott.

Az előfizetőim pénzt adnak a tartalmak megtekintéséért, tehát nem akarják azokat továbbadni. Én megbízom bennük. Persze mindig lehetnek rosszakarók, ezért azt szoktam mondani a többi lánynak, hogy ne mutassák meg az arcukat, és ne tegyenek közzé semmilyen személyes üzenetet. Ha valami baj történik, akár blokkolhatjuk is a felhasználókat, és egyáltalán nem kell beszélgetnünk velük, ha ettől nagyobb biztonságban érezzük magukat.Nem szándékozom örökre ezt csinálni, de egy darabig még biztosan benne maradok, függetlenül attól, mi következik a világban. Bár ez csak egy munka, számomra nagyon kreatív és szórakoztató, szépnek érzem magam tőle, én vagyok a saját főnököm, én állítom fel a szabályokat, úgy fejezem ki magam, ahogy akarom, ráadásul nem is túl időigényes. Ha majd visszamegyek dolgozni a való világba, egyszerre végzek kétféle munkát – ezt és valami hagyományosabbat –, és a jövőben több lábon állok.