Ez meg mi a csuda? Hát büszkeségfal a gyerekeknek! Hogy mi???

Borítókép: Ez meg mi a csuda? Hát büszkeségfal a gyerekeknek! Hogy mi??? Forrás: getty images
És vajon jót teszünk vele – vagy sem? Igaz történet.

Nemrég egy beszélgetős délutánra átruccantam a barátnőmékhez, s még 3 másik fősulis osztálytársnőnk is csatlakozott hozzánk. Otthon volt még a barátnőm 15 éves nagylánya, aki szeret körülöttünk nyüzsögni és szívesen leül velünk egy-egy csajos csevejre, mi pedig egyáltalán nem zárjuk ki semmiből.

Lili – akinek ami a szívén, az a száján –, érkezett legutoljára, és mivel már elég rég volt Panniéknál, gyorsan végigmustrálta a felújított előszobát és nappalit. Panni barátnőm 3 gyereket nevel, a 15 éves lánykán kívül még egy 10 és egy 7 éves kisfiú szerető édesanyja. Imádja folyamatosan csinosítgatni az otthonukat és a gyerekek szobája is olyan, mintha egy mesekönyvből szedte volna elő valaki.

A megújult nappali falán Panni most új projektbe kezdett: a gyerekek szinte összes eddigi versenyeredményét, életének fontos mérföldkövét fellógatta a falra. A kompozíció még korántsem végleges, úgy van kitalálva, hogy bővíthető legyen. Lili megállt előtte és miután vagy 5 percig bámulta, rákérdezett:

– Ez meg mi a túró Pannikám? – mutatott a falra Lili.

– Ez a srácok büszkeségfala lesz, ugye milyen klassz? – vágta rá gyorsan a választ.

– Büszkeségfal, az meg mire jó? – faggatózott tovább Lili.

– Rákerül a gyerekek összes eredménye, élménye, olyan dolgok, amikre igazán büszkék lehetnek – vágtam közbe én, majd amikor láttam, hogy még mindig totál homály a dolog, próbáltam komolyabban magyarázni...

Forrás: pinterest
– Gondolj bele, hogy milyen sokat segíthet a gyerekek önértékelésében, ha a szüleik büszkén kiteszik a falra, hogy miben igazán jók!
foglaltam össze.
– Aha, értem... És a 10. hely az énekversenyen? Az is jónak számít?
kérdezte Lili, mire kicsit mindenki elhallgatott.

-Nem kell mindenben a legjobbnak lenni, a részvétel is fontos. – tette hozzá Jucus barátnőm, hogy mentse a helyzetet, főként mivel az oklevél a körünkben ülő kislány nevére lett kiállítva.

– Ja, mondjuk elég szívás anya, hogy mindent felteszel! Legalább azt nem kéne, ami ennyire ciki! – mondta a 15 éves Fanni.

– Na, gratulálok, most elültetted a gyerekemben, hogy szar a tizedik hely.
sóhajtott fel az amúgy mindig higgadt Panni, és szemével kisebb szikrákat küldött Lili irányába.
Forrás: pinterest

Mi egy halk nevetéssel próbáltuk elütni a dolgot, és valaki bedobta, hogy beszéljünk másról, de nem jött be.

– Kicsim! A tizedik hely is szuper, és mi apával úgy gondoljuk, hogy legalább olyan büszkének kell lennetek magatokra a fiúkkal együtt, mint amilyenek mi vagyunk rátok – mondta Panni a zavarban levő gyereknek.

– Így van, a lényeg az Fanni, hogy mindig olyasmit csinálj –legyen az hobbi vagy később majd a munka –, amiben igazán jól érzed magad. Mert amit szeretsz, abban általában jó is vagy. Ez így működik, higgy nekem! – nyomatékosítottam az anyja szavait, hogy ne érezze magát kínosan.

A beszélgetés szerencsére ezután másra terelődött, de délután Lilivel és Jucussal egy taxival mentünk haza, s megint előkerült a téma. Lili szinte fortyogott, ahogyan előadta a nemtetszését és rendre azt bizonygatta nekünk, hogy mekkora baromság a gyerekkel elhitetni, hogy ő a legjobb. Képtelenek voltunk vele megértetni, hogy ez nem erről szól és Panniék aztán tényleg nem azok a szülők, akik öntelt gyerekeket akarnának nevelni. Próbáltuk elmagyarázni neki, hogy a mai világban rengeteget nyom a latban, ha egy gyerek megtanul hinni magában, ha büszke a sikereire és optimista, főként úgy, hogy erre a szülei tanították. Lili nem értette meg. Hogyan is érthette volna, amikor ő maga soha egy jó szót vagy bátorítást nem kapott annak idején gyerekként otthonról.

Azért én még hozzátettem mielőtt elköszöntünk, hogy: „Tudod Lilikém, néha a felnőtteknek is jól jönne egy ilyen büszkeségfal ahhoz, hogy merjenek álmodni és cselekedni. Lehet, hogy ki kéne próbálnod!” – aztán egy gúnyos vigyor és egy felém dobott puszi után rám csapódott a taxi ajtaja.