Nem mondhatnám, hogy a bevállalós csajok közé tartoztam az egyetemen. Voltak évfolyamtársaim, akik nagykanállal ették a pasikat, és minden este eldicsekedtek a hódításaikkal. Én huszonkét éves koromig mindössze két fiúval feküdtem le, az egyikkel két évig, a másikkal másfélig jártam. Azonnal ugrás a közepébe? Szex ismerkedés helyett? Nem mondom, izgatta a fantáziámat, de hasonló sztorikat csak hírből ismertem.

Aztán egy ízben megtört a jég.

Egy hideg téli napon hazavonatoztam a szülőfalumba, a nevét most inkább nem írnám le. Át kellett szállnom egy másik vonatra a határ után, majd várt még rám egy körülbelül négyórás út, ami jócskán belenyúlt az estébe. Ültem a kupéban, álmodozva bámultam ki az ablakon. Az útitársaim – egy mogorva öregúr és egy fejkendős harmincas nő – újságokba, könyvekbe, keresztrejtvénybe temetkeztek, ügyet se vetettek rám, ahogy én se sokat foglalkoztam velük. Elvoltunk a saját kis gondolataink között.

Aztán nyílt az ajtó, és bejött egy férfi.

Magam sem tudnám megmondani, mi fogott meg benne az első pillanatban. Nem volt kimondottan filmsztáros külsejű, mégis áradt belőle valami vonzás. Középmagas volt, barna hajú, majdnem fekete szemekkel. Az álla alatt kis gribedli díszelgett, talán az tetszett meg, nem tudom. De alig bírtam levenni róla a szemem.

Azt hittem, ilyen csak filmekben van. A férfi leplezetlenül viszonozta a pillantásomat, s én, a csendben megbúvó kis nyuszi, aki mindig félt randizni és tartott az ismerkedéstől, mindezt olyan természetesnek találta, mint a levegőt. Nem fordítottam el a fejemet. Néztük egymást a villámcsapás után, teljesen megbűvölten.

Az útitársak rajta is éppúgy keresztülnéztek, mint rajtam, számukra nem sugárzott át a magnetikus energia. Mintha csak nekem tartogatta volna, és azt hiszem, úgy is volt. Körülbelül tíz perc után már vadul fantáziálni kezdtem, benedvesedtem, úgy éreztem, képtelen vagyok visszafogni magamat. Döbbenetes érzések kavarogtak bennem.

És ő ezt pontosan érezte.

Egyszer csak felállt. Vetett rám egy hívogató pillantást, aztán elhúzta az ajtót, és kiment a kupéból. Vártam két percet. Az öregúr egy hírújsággal zizegett, a nő divatlapot olvasgatott. Senkit nem érdekeltünk. Így hát felálltam, és utánamentem.

Kint már besötétedett. A vonaton nem voltak sokan, a szerelvény kanyargott, néha fütyült egyet. Egy erdőn robogtunk keresztül, mindent hó borított. Úgy éreztem, Meseországba kerültem, szédítően romantikus és izgalmas volt.

Az ismeretlen férfi behúzott egy üres kupéba és teljes erőből magához szorított. Felgyorsult a légzésünk. Alig láttuk egymást a sötétben, de így még erotikusabb volt az egész. Lehúztam a nadrágját, kibújtam a pulcsimból, felhajtottam a szoknyámat. Hozzám simult, és én reszkettem, annyira vágytam rá.

Kétszer jártam közel az orgazmushoz – nekem addig sosem volt! -, s bár nem sikerült elmenni, olyan édes és lágy és izgató és kéjes volt az együttlét, hogy a legjobbak között tartom számon, holott a későbbiekben szerencsére nem egyszer volt részem a csúcspont elérésében.

Csak a cuccaimért mentünk vissza a kupéba. Az útitársak szinte észre sem vették, hogy faképnél hagyom őket. Ő egy megállóval utánam szállt le, de telefonszámot cseréltünk, megbeszéltük, hogy keressük egymást. És tudják mit? Nem hazudott, nem dobott azután, hogy megkapta, amit akart.

Már 20 éve ő a férjem.

Könyvek nőktől! Nézd meg galériánkat!