"A hetek óta tartó kánikula már az ember ép eszét is elvette, olyan meleg volt. Tipikusan az a végeláthatatlan forróság volt jellemző, amikor már a saját bőröd is sok rajtad, nemhogy egy ruha. Na ebben a hőségben szorult meg úgy a bejárati ajtó, hogy ráfeszülve lehetett csak kinyitni vagy ha nem voltam erőmnél, akkor a szomszédot kellett megkérnem - ha épp otthon volt - hogy a kulcs ráfordításhoz ugyan ugorjon már neki az ajtónak és feszítsen rá egyet.

Nem volt kérdés, szerelő kellett, de iziben. A házmester meg is adta az ember elérhetőségét. Lévén egyszem nőként, férfi nélkül ezt is nekem kellett megoldanom, hívtam, lebeszéltem, dolog eddig elintézve. Két napig ment még a birkózás az ajtóval, amikor egy szerdai napon csöngettek. A hőségnek és a 11 órai napállásnak köszönhetően, az ajtót kinyitva, fényár kíséretében hirtelen beömlött a meleg, melynek közepén ott állt egy sportosan szikár, egész jó kiállású fickó. Papírról a nevemet mondva beazonosított, majd kérdezte, hogy miről lenne szó. Mondtam, neki pont erről, a bejárati ajtóról. Akad, feszül, nem engedi a kulcsot, hogy elforgassam. Azt mondta félig vigyorogva, hogy az baj bizony, mert, ha már a kulcs nem forog a zárban, akkor ott már nagyobb gondok lesznek.

Gondoltam, ő tudja, ő a szaki, de nem igazán értettem, hogy mit akar mondani vagy, hogy jól hallom-e, mert kicsit azt éreztem, hogy ennek mintha lenne valami áthallása. Magára is hagytam, amíg a konyha melletti tükörnél megnéztem alaposan magam, hogy van-e rajtam valami hivalkodó. Otthoni kiült sort és egy póló, melltartóval persze. Meglátva magamat gondoltam is, ha valaki ezt a látványt megkívánja, na annak gratulálok.

Aztán egyszercsak csapódott az ajtó. Kiugrottam a közlekedőbe ijedtemben. A férfi sehol nem volt.

De mire a gondolat a végére érhetett volna, csöngettek is. Ő volt az. Mondtam neki, azt hittem már le is lépett, ami megjegyzésemet mosolyogva konstatálta, majd megjegyezte, hogy ő bizony soha nem megy el köszönés nélkül.

Megint ugyan az a fura érzet, a nézés és a megjegyzés. Mi ez a félre húzott mosoly egy ilyen válaszhoz? Rájöttem, hogy velem van a gond: 3 hónapja nem volt már pasim. Az áthallásos válaszok csak az én fejemben gyártódtak le, de azért maradtam a folyósón és megkérdeztem a lehető leghülyébb női hangomon, hogy mi lehet a baj az ajtóval?

Valószínűleg meglepte a kérdésem, mert sokatmondóan fogva a csavarhúzót úgy állt fel a guggolásból, hogy szinte felém magasodott, pedig volt köztünk vagy 2 méter távolság. Azt mondta, hogy sok minden lehet, de ugye ő most azért jött, hogy ezt kiderítse, majd elkezdte mutatni a zárat, hogy ott a nyelvnél akad egy pöcök, ami persze nem továbbítja a feszültséget a kaputelefonhoz se, így se az ajtó nem tud jól rázárni, se a kapucsengő nem tud jelezni, ha valaki bejönne.

Persze eszembe jutott, hogy vannak azok a filmek, amikben a szerelő elkapja egy körre a háziasszonyt, de, hogy ez a valóságban megtörténhet, kizárt!

Ezzel a gyors okfejtéssel le is zártam magamban ezt a képzelgést és a konyhában el kezdtem pakolászni. Ahogy a mosogatás után elzártam a vizet - valahogy érzi azt az ember - megfordultam, erre ott állt a szerelő az ajtóban. Megint azzal a nem is mosoly, de valami olyasmival az arcán, közölte, hogy ő kész is és hogy van-e még valami megszerelni való, majd megpörgette a csavarhúzóját. Zavaromban elkezdtem habogni, de aztán eszembe jutott, ha már nyílászáró szerelő és itt van, az ablak kurbliját is megnézhetné, mert nem tudom a falhoz rögzíteni és zavaró, ahogy belóg a mosogatóhoz.

Nem habozott, már indult is felém vagyis a konyha belseje felé. Körülbelül kettő csavar és egy kis tartó akármi felfúrása után -néztem ő meg hátra sandítva meg is jegyzete milyen érdeklődő vagyok- kész is volt. Jót röhögtünk ezen a megjegyzésén, majd pont annyira, hogy már érzed, hogy több, mint kellene, csönd lett.

Én azért tudok elég naiv lenni, így azon gondolkodtam van-e epedás rugós kanapém vagy ágyam, amikor végül azt mondta, „mert fizethetek természetben is”.

Először köpni-nyelni nem tudtam. Bent rekedt az a kevés levegő is, amit a tüdőm még a mondat előtt befogadott. Olyan lehettem, mint egy lefagyott kép.

"Ha nem gond, akkor inkább kápéban fizetnék"- nyögtem ki végül.

A szeme se rebbent csak elkent az arcán egy hosszú mosolyt, eltette a csavarhúzót és közölte az árat.

Én amilyen gyorsan csak lehet, kifizettem. Le voltam döbbenve, hogy végül is fogtam az apró jeleket, majd elhessegettem őket, aztán mégis csak a filmszerű végkifejlet lett ebből a szerelős dologból.

Még elalvás előtt is ezen az egészen agyaltam: belementem volna, ha lazább vagyok? Illetve, ha ilyen szenvtelenül invitál meg egy gyors kettyintésre, akkor vajon hány nő epedás kanapéját szervizelte már meg??

Átfutottam a telefonom kijelzőjét, másnap fogorvos. Röhögtem egyet kínomban. Dr. Kovács ennyi év orvos-páciens ismeretség után vajon előállhat egy hasonló szituval, de mielőtt ezen agyalni kezdtem volna, falnak fordultam és elaludtam."

Szexkalandok, amik kínosak voltak? Mutatjuk: