Borítókép: És akkor azt mondta a szaki: „fizethetek természetben is!” Forrás: Pexels/Fernanda Latronico

És akkor azt mondta a szaki: „fizethetek természetben is!”

Amikor azt hiszed, hogy ez csak a filmekben történik meg, jön egy ilyen sztori. Élet írta valóság, melynek főszereplője egy nyílászáró szerelő, egy gyanútlan megrendelő és egy epeda rugós kanapé. Rami története.

"A hetek óta tartó kánikula már az ember ép eszét is elvette, olyan meleg volt. Tipikusan az a végeláthatatlan forróság volt jellemző, amikor már a saját bőröd is sok rajtad, nemhogy egy ruha. Na ebben a hőségben szorult meg úgy a bejárati ajtó, hogy ráfeszülve lehetett csak kinyitni vagy ha nem voltam erőmnél, akkor a szomszédot kellett megkérnem - ha épp otthon volt - hogy a kulcs ráfordításhoz ugyan ugorjon már neki az ajtónak és feszítsen rá egyet.

Nem volt kérdés, szerelő kellett, de iziben. A házmester meg is adta az ember elérhetőségét. Lévén egyszem nőként, férfi nélkül ezt is nekem kellett megoldanom, hívtam, lebeszéltem, dolog eddig elintézve. Két napig ment még a birkózás az ajtóval, amikor egy szerdai napon csöngettek. A hőségnek és a 11 órai napállásnak köszönhetően, az ajtót kinyitva, fényár kíséretében hirtelen beömlött a meleg, melynek közepén ott állt egy sportosan szikár, egész jó kiállású fickó. Papírról a nevemet mondva beazonosított, majd kérdezte, hogy miről lenne szó. Mondtam, neki pont erről, a bejárati ajtóról. Akad, feszül, nem engedi a kulcsot, hogy elforgassam. Azt mondta félig vigyorogva, hogy az baj bizony, mert, ha már a kulcs nem forog a zárban, akkor ott már nagyobb gondok lesznek.

Gondoltam, ő tudja, ő a szaki, de nem igazán értettem, hogy mit akar mondani vagy, hogy jól hallom-e, mert kicsit azt éreztem, hogy ennek mintha lenne valami áthallása. Magára is hagytam, amíg a konyha melletti tükörnél megnéztem alaposan magam, hogy van-e rajtam valami hivalkodó. Otthoni kiült sort és egy póló, melltartóval persze. Meglátva magamat gondoltam is, ha valaki ezt a látványt megkívánja, na annak gratulálok.

Aztán egyszercsak csapódott az ajtó. Kiugrottam a közlekedőbe ijedtemben. A férfi sehol nem volt.

„Ennyi? Nem tetszett neki az ajtó vagy most mi van, hol van??”

De mire a gondolat a végére érhetett volna, csöngettek is. Ő volt az. Mondtam neki, azt hittem már le is lépett, ami megjegyzésemet mosolyogva konstatálta, majd megjegyezte, hogy ő bizony soha nem megy el köszönés nélkül.

Megint ugyan az a fura érzet, a nézés és a megjegyzés. Mi ez a félre húzott mosoly egy ilyen válaszhoz? Rájöttem, hogy velem van a gond: 3 hónapja nem volt már pasim. Az áthallásos válaszok csak az én fejemben gyártódtak le, de azért maradtam a folyósón és megkérdeztem a lehető leghülyébb női hangomon, hogy mi lehet a baj az ajtóval?

Valószínűleg meglepte a kérdésem, mert sokatmondóan fogva a csavarhúzót úgy állt fel a guggolásból, hogy szinte felém magasodott, pedig volt köztünk vagy 2 méter távolság. Azt mondta, hogy sok minden lehet, de ugye ő most azért jött, hogy ezt kiderítse, majd elkezdte mutatni a zárat, hogy ott a nyelvnél akad egy pöcök, ami persze nem továbbítja a feszültséget a kaputelefonhoz se, így se az ajtó nem tud jól rázárni, se a kapucsengő nem tud jelezni, ha valaki bejönne.

Nyelv, pöcök, feszültség, meg az izmos vállszerkezete a fickónak, nekem ez sok volt pont az ovulációm közepén.

Persze eszembe jutott, hogy vannak azok a filmek, amikben a szerelő elkapja egy körre a háziasszonyt, de, hogy ez a valóságban megtörténhet, kizárt!

Ezzel a gyors okfejtéssel le is zártam magamban ezt a képzelgést és a konyhában el kezdtem pakolászni. Ahogy a mosogatás után elzártam a vizet - valahogy érzi azt az ember - megfordultam, erre ott állt a szerelő az ajtóban. Megint azzal a nem is mosoly, de valami olyasmival az arcán, közölte, hogy ő kész is és hogy van-e még valami megszerelni való, majd megpörgette a csavarhúzóját. Zavaromban elkezdtem habogni, de aztán eszembe jutott, ha már nyílászáró szerelő és itt van, az ablak kurbliját is megnézhetné, mert nem tudom a falhoz rögzíteni és zavaró, ahogy belóg a mosogatóhoz.

Nem habozott, már indult is felém vagyis a konyha belseje felé. Körülbelül kettő csavar és egy kis tartó akármi felfúrása után -néztem ő meg hátra sandítva meg is jegyzete milyen érdeklődő vagyok- kész is volt. Jót röhögtünk ezen a megjegyzésén, majd pont annyira, hogy már érzed, hogy több, mint kellene, csönd lett.

Ő törte meg a csendet végül. Azt mondta, ért az epedás rugós kanapékhoz is.

Én azért tudok elég naiv lenni, így azon gondolkodtam van-e epedás rugós kanapém vagy ágyam, amikor végül azt mondta, „mert fizethetek természetben is”.

Először köpni-nyelni nem tudtam. Bent rekedt az a kevés levegő is, amit a tüdőm még a mondat előtt befogadott. Olyan lehettem, mint egy lefagyott kép.

"Ha nem gond, akkor inkább kápéban fizetnék"- nyögtem ki végül.

A szeme se rebbent csak elkent az arcán egy hosszú mosolyt, eltette a csavarhúzót és közölte az árat.

Én amilyen gyorsan csak lehet, kifizettem. Le voltam döbbenve, hogy végül is fogtam az apró jeleket, majd elhessegettem őket, aztán mégis csak a filmszerű végkifejlet lett ebből a szerelős dologból.

Még elalvás előtt is ezen az egészen agyaltam: belementem volna, ha lazább vagyok? Illetve, ha ilyen szenvtelenül invitál meg egy gyors kettyintésre, akkor vajon hány nő epedás kanapéját szervizelte már meg??

Átfutottam a telefonom kijelzőjét, másnap fogorvos. Röhögtem egyet kínomban. Dr. Kovács ennyi év orvos-páciens ismeretség után vajon előállhat egy hasonló szituval, de mielőtt ezen agyalni kezdtem volna, falnak fordultam és elaludtam."

Szexkalandok, amik kínosak voltak? Mutatjuk: