Huszonéves voltam, és boldog szingli. Kifejezetten élveztem a magányt, a szabadságot, azt, hogy azt teszek, amit és akivel akarok. Rendszeresen ki is használtam a kínálkozó alkalmakat, buliról bulira, férfiról férfira jártam. Néhány héttel korábban gabalyodtam össze egy csinos, huncut szemű férfival, akivel egymás után háromszor is ágyba bújtunk. Eszünk ágában nem volt komoly kapcsolatot kezdeni egymással: neki volt barátnője, én a hátam közepére nem kívántam egy együttélést, szóval jó volt minden úgy, ahogy volt.

Szexfronton kiválóan teljesítettünk, a negyedik-ötödik találkozásnál azonban kiszámíthatatlan, vicces, egyszersmind undorító dolog történt.

Nem tagadom, aznap este sokat ittam. Céges bulira voltam hivatalos, ahol benyakaltam egy csomó vodkanarancsot, kedvemre flörtölgettem a más osztályon dolgozó kollégákkal, szóval jól éreztem magam. Egy ponton azonban beuntam a felhozatalt (nem volt valami nagy szám), úgyhogy kitámolyogtam a táskámért az előtérbe, és felhívtam a „férfimat”. Nem kellett neki kétszer mondani. A búcsúkoktél után, hiába marasztaltak, taxiba vágtam magam és hazarepültem. A szeretőm a kapuban várt.

Nagyon be voltunk indulva egymásra, azonnal heves smárolásba kezdtünk, nekiestünk a kapualjnak. Már a lépcsőházban kis híján dugtunk, de meghallottam, hogy két emelettel feljebb kinyílik egy ajtó, így gyorsan beslisszoltunk a lakásomba. Forgott velem a szoba, mint a ringlispil, akkor még nem tudtam eldönteni, hogy a vágytól vagy a sok piától. Hamarosan persze választ kaptam a lét eme nagy kérdésére.

A férfim egyszerűen imádta a szopást, és én sem idegenkedtem a dologtól: szép, nagy és finom farka volt, ráadásul nagyon szexin élvezte, amikor a számba került. Ezúttal azonban hirtelen nyomta be, ráadásul túl mélyre. Abban a pillanatban éreztem, hogy baj lesz, de szólni vagy cselekedni már nem tudtam: egy öklendezés, és kijött belőlem a megivott vodkanarancsok minimum fele.

El tudtok képzelni ennél cikibb helyzetet? Azt hittem, ott helyben elsüllyedek a szégyentől. Nem csodálkoztam volna, ha a férfi azonnal lelép, vagy legalábbis odahány a szőnyeg közepére. De nem ez történt. Káromkodott egy diszkrétet, kiment, gyorsan megmosakodott, és hiába feküdtem megsemmisülten és pironkodva az ágyban, meg sem hallotta a mentegetőzésemet, visszatérve pontosan ott akarta folytatni, ahol abbahagytuk.

Meglehetősen elképedtem, de mivel teljesen kiestem a szexi hangulatból, kértem tőle némi időt. Így esett meg, hogy először megnéztünk egy részt az Így jártam anyátokkal-ból, aztán befaltunk egy adag rántottát, amit a férfi ütött nekem össze a konyhában. Utána ittam egy bögre kávét és alaposan fogat mostam. Ennyi kellett, hogy magamhoz térjek a szexbalesetből, és utána egész nap szeretkeztünk.

Bármily hihetetlen, de ez a bizarr alkalom volt összes együttlétünk közül a legmeghittebb.

A férfi olyannyira nem undorodott meg tőlem, hogy még két éven át volt a szeretőm. A kapcsolatunk soha nem mélyedt el, ritkán történt meg, hogy rántottát csináltunk reggelire, vagy hogy egyáltalán beszélgettünk. A viszony két év múlva lassan, drámai jelenetektől mentesen elhalt: én megismertem leendő férjemet, majd egy évtizeddel később hallottam, hogy a férfim meghalt autóbalesetben. Elmorzsoltam érte néhány könnycseppet, viszont ha eszembe jut a közös kis gusztustalan malőrünk, aminek olyan aranyos, majd szenvedélyes folytatása lett, a mai napig elmosolyodom.