Nem mondom, hogy én vagyok a legőrületesebb nagyágyú az ágyban, de mindig egyenletesen jól teljesítettem. Ari előtti barátnőim is elismerően nyilatkoztak a képességeimről, soha nem a szex volt az ok, amiért szakítottunk. Szóval senki ne gondoljon arra, hogy azért kaptam visszautasításokat, mert unalmas vagyok, fantáziátlan, esetleg gyakran mondok csütörtököt. Teljesen másról volt szó.

Ari és én másfél éve járunk. Az első hetekben ki se másztunk a paplan alól, annyira egymásra voltunk kattanva. Ari teljesen belém zúgott, és viszont, egyszerűen nem tudtunk meglenni egymás nélkül. Az ágyon kívül is rajongtuk a másik testéért, egyfolytában tapiztuk egymást, és az első láz elmúltával se nagyon múlt el nap anélkül, hogy össze ne bújtunk volna egy kis hancúrozásra.

Épp ezért volt furcsa, hogy körülbelül egy év elteltével Ari váratlanul elkezdett leszakadni a testi témáról. A napiból egyszerre csak heti, majd annyi se lett. Nem tudtam hova lenni a csodálkozástól. Amikor megpróbáltam közeledni, hárított. Fáradt volt, fájt a feje, menstruált havonta négyszer, hasogatott a háta, „mentálisan nem volt ott”, dolgoznia kellett ésatöbbi. Ha nagy ritkán engedett, azt is félgőzzel és szinte kelletlenül tette. Ilyen körülmények közt egy idő után nyilván nem volt túl nagy kedvem kísérletezni. Ki szereti, ha egyfolytában lepattintják?

Szerettem Arit, és nem akartam elhagyni. De egyszerűen nem értettem a színeváltozást. Megpróbáltam beszélni vele. Szerettem volna kipuhatolni, mi az oka, hogy ez a tűzrőlpattant, forróvérű lány szinte egyik napról a másikra elunta a szexelést. Féltem, hogy velem van a baj, bár nem értettem, mi lehet az. Szóval kérdeztem. De mogorva és zárkózott lett a témafelvetéstől, attól pedig, hogy magamat hibáztatom, egyenesen dühös. Minden próbálkozást visszavert. Nincs senkije, nem szerelmes másba, engem szeret, nem akar szakítani, ez csak egy átmeneti állapot, most ilyen korszakát éli, de majd jobb lesz.

Nem lett jobb.

Mikor már hónapok óta tartott az áldatlan állapot, sőt, még a havi egy szex is megcsappant, és lett belőle kéthavi egy, én pedig azon kaptam magam, hogy a negyedik pornófilmet nézem – természetesen kielégülés céljából -, úgy döntöttem, ez így nem mehet tovább. Fiatalok vagyok, még egyikünk sincs harminc. Nem élhetünk úgy, mint a nyugdíjas házaspárok! Sőt, simán elképzelhető, hogy ők többet bújnak össze, mint mi. Szóval valamit tennem kellett.

Nem vagyok varázsló, semmiféle csodaszert nem kotyvasztottam. Ari tudta nélkül, hirtelen felindulásból vettem két repülőjegyet a spanyol tengerpartra. Tudtam, hogy ez a barátnőm kedvenc helye, romantikusnak tartja és bódítónak. Kétségbeesett lépés volt, az utolsó fillérjeimet vitte el a szállással együtt, és nem is gondoltam rá tudatos megoldási kísérletként. Egyszerűen tennem kellett valamit, ami szokatlan, ami meglepő, és egyértelműen: jó.

És bevált. Ari visított és a nyakamba ugrott örömében. Rég nem láttam ennyire boldognak. Két hét múlva repültünk, három nap múlva pedig úgy szeretkeztünk a hotelszobában, hogy az az első hónapok vad éjszakáit idézte. Arit mintha kicserélték volna. Újra élni kezdett, csillogott a szeme, megeredt a nyelve. A második szerelmeskedésünk után pedig hirtelen beszélni is hajlandó lett: elmesélte, hogy néhány hónapja gyomorgörcsökkel jár be a munkahelyére, mert az új főnöke megkeseríti az életét. Régóta gondolkozik a felmondáson, de nem meri megtenni, mert egyrészt jól keres, másrészt fél az ismeretlentől

Spanyolország, Ari kedvenc országa csodát tett. Kiderült, mi volt az oka a barátnőm rosszkedvének, ami a szexuális érdektelenségében is közrejátszott. Megbeszéltük, hogy hazatérve az első dolga lesz felmondani a munkahelyén. Majd talál másikat. Mi pedig élünk, és kefélünk, amíg meg nem halunk.

És így is történt.

Galériánkban a lábfétisről olvashatsz!