Mindenki titkol valami kis bűnt, restellnivalót, egyebet, és ez így van jól. Ám Goda Krisztina (aki a Csak szex és más semmi óta a romantikus vígjátékok meseterének számít) olyan szilveszteri buliba irányítja hét hősét, ahol a vendégek a poén kedvéért kipróbálják, mi lesz abból, ha mindent tudnak egymásról. Vállalják, hogy amíg tart az éjjel, az összes hívásukat kihangosítják, mindegyik üzenetüket megmutatják – és persze botrány lesz a vége.

Hogy milyen titkok kerülnek elő, arról persze nem írhatunk, hogy el ne rontsuk a néző (kár)örömét, de az biztos, hogy hőseink bűnei változatosak, és ők a legőrültebb trükkökre is hajlandóak, csak hogy ne kelljen színt vallaniuk. Hazugságaik újabb hazugságokat szülnek: és mire eljön a hajnal, a hét régi barát pedig kénytelen újragondolni, amit addig a barátairól, a szerelméről és a világról gondolt.

Még szerencse, hogy ez vígjáték: ahol bánat van benne, ott a vigasz is közel, és az egész kalamajka végül a derűs megoldások felé kanyarodik. De a ravasz forgatókönyv szerencsére nem kegyelmez: minden lehetséges csapdába és verembe elvezeti a karaktereket, akiket kiváló színészcsapat kelt életre. Törőcsik Franciska, Bata Éva, Szávai Viktória, Lengyel Tamás, Hevér Gábor, Elek Ferenc, Mészáros Béla külön-külön is elvinne a vállán egy vígjátékot, de így heten igazi szilveszteri tűzijátékot produkálnak. Hitelesek, pedig gátlástalanok; sok bűnük van, mégis szerethetők.

Mert végül is – és ez a film készítőinek nagy találmánya – ez a lehetetlen helyzet, ez a kitalált, eltúlzott, túlpörgött szilveszter éjjel azért senkitől nem áll távol: minden néző ott lehetne abban a lakásban, és ő is együtt hazudna a többiekkel. Azután lebukna, és kénytelen volna rájönni, hogy vele sem voltak őszinték.

Ez a film jó eséllyel klasszikus lesz: a BÚÉK a régi nagy vígjátékok méltó utódja, modern, mai, és nagyon szellemes. December 6-tól mindenki ellenőrizheti, hogy igazat mondunk.