A bőrrákom után máig gyomorgörccsel megyek a szűrővizsgálatokra

Borítókép: A bőrrákom után máig gyomorgörccsel megyek a szűrővizsgálatokra Forrás: Seufert-Szántó Orsolya
Ha egyszer érintett lesz az ember, onnantól kezdve nincs olyan nap, hogy ne foglalkozna az aktuális egészségi állapotával. Jól ismerem én is már a testem minden részletét. Este átnézem magam a tükörben, ha jól esik, ha nem. 5 évvel a bőrrák után még ma is összeszorul a gyomrom, amikor szűrővizsgalatokra kell mennem.

5 éve történt velem az, amiról most írok. Akkor 8 hónap telt el a bőrelváltozás felfedezése és a második negatív szövettan lelete között. Pokoli nehéz hónapok voltak ezek. Eztán jött 2 év, amikre nem igazán emlékszem, úsztam a napokkal és a "mi történhetett volna, ha nem fedezem fel azt a foltot" oly annyira sokkolt, hogy tele félelemmel töltöttem el ezt az időt. Aztán megráztam magam szilveszterkor és azt mondtam most vége ennek, a félelem után az életen dolgozom tovább.

5 évvel ezelőtt itt tartottam, ez az én történetem....

35 éve süt rám a nap az utcán, a vízparton, a nyaralás alatt, a kert végében, akarva, akaratlanul. Nem nyaraltam minden évben az egyenlítő környékén és azt is meg tudom számolni egy kezemen, hogy hányszor voltam szoláriumban. Tavaly nyáron mégis találtam egy kicsi foltot a mellkasomon. Így kezdődött. A biztonságérzetem a béka segge alá került és életem folyama egy teljesen új mederben folytatta útját és veszettül próbált visszatérni a régibe. Napfénykárosodásból kialakuló bőrrák lett a mellkasomon.

Miről is van szó

Kezdem a végénél. Jól vagyok. Már ahogy lehet. A történet -minden nap igyekszem elhinni- már a múlté. 2015 utolsó napjának délutánjától (ekkor kaptam meg a második szövettan eredményét) már szabadabban veszem a levegőt és nem csak a beszív-kifúj ritmusra figyelek.

Ugrok a közepébe. Egy rosszindulatú bőrelváltozást találtak rajtam tavaly augusztus közepén. Lényegében a pokol ekkor kezdődött.

És jöjjön az eleje, amit azért írok le most nektek, mert, ha leírom, akkor lehet másoknak tudok vele segíteni és mert végre ki akarom írni magamból ezt is.

Ahogy kezdődött

Tavaly május végén valahogy feltűnt, hogy van egy kicsi folt a mellkasomon, egy olyan folt, ami korábban nem volt ott. Azt hittem, hogy csak megnyomtam, kidörzsöltem a bőrömet, de csak nem múlt el. A pici foltból lett egy kicsit nagyobb. Aztán a világosbarnából sötétbarnába váltott a színe. Majd megváltozott a felszíne és elkezdett kifelé domborodni. Hogy miért hagytam, hogy ez így növekedjen? Nem hagytam. Az a legborzasztóbb az egészben, hogy ezek a változások néhány hét alatt mentek végbe.

Június elején látta először orvos, majd július közepén ismét megmutattam. Akkor még teljesen ártalmatlan volt. Azt mondták egy nyugodt jóindulatú bőrelváltozásról van szó, én is nyugodjak meg.

De nem tudtam megnyugodni. Pár hét kellett csak ahhoz, hogy olyan nagy legyen- az akkor már szemölcsnek kinéző dolog- hogy beleakadt a ruhámba. Megsérült a felszíne, vérezni kezdett, a tisztán látás végett műtétet javasoltak; azt mondták „biztos, ami biztos, a szövettan mindent ki fog deríteni.”

Forrás: Seufert-Szántó Orsolya/BorsaBox

És jöttek a hetek, a várakozás, a bizonytalanság, az aggodalom: vagyis a hosszú hetek, a végeláthatatlan várakozás, a fájó bizonytalanság, a terhes aggodalom.

Kifelé igyekeztem nem mutatni az egészből semmit, kérdezték is hogyan bírom, hát hogyan? Két gyerekkel, egy mindenben partner férjjel, fiatal emberként csak úgy lehetett kibírni ezt az őrületet, hogy csak rájuk gondoltam és még egy rakás dolgot megtettem az egészségemért.

Az egészségért

Műtét

Adekvált azzal kezdeni, ami a legégetőbb volt a történetben, az operációval. Ez a legfontosabb feladatok lefontosabbika volt. Szeptember másodikára esett a napja, épp amikor nyakig voltunk A nagy DIY könyv szervezésében. A könyv, alkotókat csoportban bemutató képeit már az éppen frissen műtött hegemmel, rajta kötéssel igyekeztem végig mosolyogni. Hogy hogy bírtam ki, nem tudom. Felrajzoltam egy mosolyt az arcomra, reflexből ment a mindenkivel kedélyes beszélgetés, de belül majd meg döglöttem az aggódástól. A szövettanra még 2 hetet vártam.

Forrás: Seufert-Szántó Orsolya/BorsaBox
Fotó: Tóth Milán

Itt pedig már a könyvvel és tele bizonytalansággal.

Forrás: Seufert-Szántó Orsolya/BorsaBox

Étrendváltás

Rosszindulatú elváltozás. Ez lett a diagnózis. Némi gyógyír volt a bajra: csak membrán feletti, így a műtét volt a gyógymód. Az a pont elég mélyen ejtett metszés, ami sity-suty megvolt, elvileg mindent meggyógyított. Semmilyen utókezelésre nem volt szükségem, de ettől függetlenül úgy éreztem, hogy muszáj az eddigi étrendemet megreformálni. Több nyers étel, több zöldség került be a menübe és kevesebb húst vettem magamhoz. Még mielőtt meglett volna a szövettan eredménye, masszívan elkezdtem nagy mennyiségben vitaminokat, nyomelemeket, ásványi anyagokat venni magamhoz mind természetes, mind étrend kiegészítők formájában. Minden reggel egy felessel indítottam: paradicsomlé felessel, amibe pirospaprikaport, Omega 3-at, E-vitamin komplexet tettem. Ez volt a reggeli shootom, éhgyomorra. Egyébként egyáltalán nem rossz ízre és a gyomrom is bírja ;) Az alapvetően is kevés felvágottakat teljesen kiraktam a hűtőből, helyette feltéteket vettem pl. padlizsánkrémet vagy épp fetás fűszeres kenyérfeltéteket készítettem. Megtaláltam persze a gabona kolbászt is… hát teljesen őszinte leszek, ezt már nem voltam hajlandó bevállalni…

Minden fehérlisztes, cukros, mesterséges adalékot tartalmazó terméket kikerültem. Nem volt nehéz, mert egyébként sem jellemző, hogy sok ilyen termék lenne itthon. Mindenből a barna, a nyers élvezett előnyt és NEM, a családra semmit nem erőltettem, ha kellett kétfélét főztem.

Forrás: Seufert-Szántó Orsolya/BorsaBox

December 31. délelőtt tudtam meg, hogy a szövettan eredménye negatív. Este már könnyebb szívvel mentem a baráti szilveszterezésre.

Napvédelem

A vizsgált bőrrészlet, fénykárosodás szempontjából egy kb. 60 éves személy bőrének minőségével egyezik meg –mondta a sebész miután átolvasta a szövettani leletemet. Leforrázó ugye? Pedig csak három és fél évtizede hordom a fenti kondíciók mellett. Na de mostantól bye-bye napocska, éljen Nicole Kidman! Merthogy idéntől, bizony a nap és én nem leszünk olyan szoros barátságban. Én majd nézem az ernyő alól, ő meg próbál elérni. Sokat gondolkodtam az elmúlt hónapokban azon, hogy hogyan fogom ezt a dolgot megoldani. Mert ugye napernyővel (a vizuális élmény kedvéért képzeld el azt a sárga-piros-kék-zöld csíkos nagy kínai nejlont) nem férek be egyik üzlet ajtaján sem, nincs az az étterem, aminek a szabadtérijébe beülhetek így, az autóból ki-be, ernyő ugyan így ki-be nyitogatás koreográfiája lássuk be tartogat némi show elemet… na jó abbahagytam.

Szóval igen, 50+-os naptej tavasztól. Könnyű zárt ruházat a nyárra. Kalap és szabadtéri tevékenység estefelé. Szarabbul hangzik, mint maga a kivitelezés lesz…ok igaz az is, ahhoz, hogy ezt így lássam kellett több hónap hangolódás.

Stressz, az alattomos

Bizony, a szinte kieszközölhetetlen tényező. Mert mindenhol ott van, kicsit erősebben befurakodva az életünkbe, néha kevésbé tolakodón. Az elmúlt másfél évem bizony tele volt olyan lépésekkel, feladatokkal, amikkel sokkal több terhet tettem a vállamra, mint kellene. A blogolásból lettek munkák, feladatok, amik egyikére sem akartam nemet mondani. Mellette persze ott voltak a gyerekek, a háromnyelvű családom, az etetés, itatás, tűz melegének az őrzése, nem kell folytatnom… Azt gondoltam, minden egyszerre úgy fog menni, hogy észre sem veszem. És toltam, és nem vettem észre, mert nem akartam. Pedig volt olyan, hogy az éjszakai írás, nemalvás és nappali újságba vagy akárhová gyártás, plusz gyerekek utáni rohangálás után egy estére időzített általános szűrésen elájultam, mert elfelejtettem, hogy aznap még nem igazán ettem. Vagy amikor nyáron, a nemtörődöm önsanyargató tempó mellett egy nyári vírus úgy levett a lábamról, hogy kiszáradással kórházban kellett töltenem egy napot infúzión. Na, hát igen. Ez a fajta lóti-futi szerintem sokatoknak ismerős. Beszélek veletek, hallom, hogy mit gürcöltök, hajtjátok magatokat a munkában, a határidő miatt, a pozíciómegtartás miatt, az elvárások miatt, a pillanatonként update-elő most azonnal helyzetek miatt vagy az egy fenékkel 3 lovon ügetés miatt vagy épp az önmegvalósítási vágyok által fűtve.

Forrás: Seufert-Szántó Orsolya/BorsaBox

Újratervezés

Szóval én nyomtam es RESET-et…legalább is azt hiszem, hogy tényleg jól megnyomtam magamon azt az újraindító gombot. Az elején azt írtam, hogy életem folyama a régi medrébe vágyott vissza. Hát nem, oda biztosan nem. Mindaz a méreg, ami benne volt remélem messzire elúszott. Az új meder pedig még friss. Benne a folyamot számos új forrás táplál, amik friss tartalmakkal töltenek meg. Lassabban, türelmesebben utazom velük, de utazom.

És ahogy Selma Blair küzd a rákkal: