Az ember minden korszakában más dolgokat és szempontokat talál vonzónak. Tizenéves korunk második felében, mikor még csak ismerkedünk az alkohollal és a határainkkal, inkább a mennyiség, mint a minőség alapelve látszik érvényesülni. Mivel az alkoholt – különös tekintettel a sörre, a száraz borokra és pezsgőkre – alapvetően ekkor még nem érezzük igazán ínycsiklandónak, előszeretettel vegyítjük, mixeljük, kevergetjük. A „kevesebb több” aranyszabályát gyakran engedjük el a fülünk mellett ezekben az időkben, így kerülnek elő a vörösboros kólák és a pár száz forintos cukrozott fehérborok.

Húszas éveink derekára már sokkal feljebb jutunk azon a bizonyos minőségi ranglétrán. Már nem kizárólag a pénztárcánk és az elérni kívánt hatás közötti fordított arányra koncentrálunk, hanem elkezdjük ténylegesen élvezni a minőségi borozás nyújtotta előnyöket. Rájövünk, hogy a legjobb baráti összejövetelek még jobbak egy-egy pohár finom bor társaságában, és a családi események fényét is emelni tudjuk egy jól kiválasztott kísérővel. A húszas éveink elején tökéletesnek tűnő olcsóbb rozékról elkezdünk átváltani a száraz fehérborok által nyújtott széles ízpaletta örömeire.

ÉRDEKEL A FOLYTATÁS? AKKOR KATTINTS IDE!