A szexsuli.hu cikke.

Még tavaly augusztusban – aki itt volt már akkor, lehet emlékszik – csináltam egy interjút, Seiner Krisztián fotóssal, ő javasolta, hogy keressem meg Timit, “a bőrös lány“-t, szóval írtam Timinek, aki e-mailben válaszolt a kérdéseimre.

“Timi vagyok, 40 éves, hat éve főállásban a bőrös lány. Egy vidéki városban születtem, úgy is mondhatnám, hogy egy bőr illatú házban. Anyukám bőrdíszműves, apai ágon a családom pedig már több, mint 110 éve bőrrel dolgozik; apukám szíjgyártó mester. Ettől persze még nem lett volna kötelező nekem is erre a pályára menni, de én gyerekkorom óta imádtam a műhelyben bütykölni. Szóval a szakma alapjait elég korán elsajátítottam. Megtanultam kézzel varrni és sallangot fonni az apukám által készített parádés lószerszámokhoz. Azt már korán beláttam, hogy a szíjgyártást nem fogom tudni átvenni, mert a lószerszám készítés egyes mozzanatai komoly fizikai erőt igényelnek, de azt tudtam, hogy bőrrel szeretnék dolgozni.

Gimnázium után az Iparművészeti Főiskolára szerettem volna bejutni (akkor még így hívták), de a rajztudásom ehhez nem volt elég. Kétszer próbálkoztam a felvételivel. Közben elvégeztem egy ruhaipari technikumot, aminek a mai munkámban, főleg a szabásminta szerkesztésnél igen nagy hasznát veszem. Végül a Könnyűipari Műszaki Főiskolán (ma már ezt is másképp hívják) végeztem el két szakot, így lettem bőripari terméktervező és technológus mérnök. Vidéken nőttem fel, amit semmiért nem adnék, de lassan húsz éve a fővárosban élek. Tanulni jöttem ide, és itt ragadtam.

Milyen ma Magyarországon bőrdíszműves szakma?

Manapság nem könnyű bőrdíszművesnek tanulni. Nálunk ez a téma most éppen aktuális, mert a nevelt lányom is ezzel szeretne foglalkozni, és próbáltunk neki iskolát találni, de csak egy OKJ-s képzésre akadtunk. Nem könnyű ebből a szakmából megélni. Termelőüzem alig akad az országban, egy saját vállalkozást elindítani és felfuttatni pedig sok évet, rengeteg pénzt és kitartást igényel, amire keveseknek van meg a lehetősége. A kínai dömpingáru behozatalával sok vállalkozás ment tönkre, mert nem tudták felvenni a versenyt. Az utóbbi pár évben talán egy picit kezdenek visszafordulni az emberek a hazai, egyedileg gyártott termékek felé, és egyre jobban meg is tudják fizetni. Ez talán a szakma lassú fellendülését hozza.

Nekem is rögös út vezetett odáig, hogy A Bőrös Lány legyek. Egy ideig a főváros több pontján táskaboltot üzemeltettünk anyukámmal, ahol táska javítást is vállaltunk, mégsem sikerült kitermelnünk a magas költségeket. Ebben az időben én alkalmazottként is dolgoztam egy multicégnél. Bevallom megszenvedtem azt a négy évet, mert nem vagyok az az alkalmazott típus.

Hogy kerültél a BDSM világába? Hogy jött, hogy akkor most álarcokat, hámokat, paskolókat készíts?

Éppen akkor, amikor már kezdtem beletörődni, hogy fel kell adnom az álmaimat, egy ismerősöm keresett meg azzal, hogy szeretne bilincset vásárolni, de itthon vagy nagyon drágán tudna venni vagy nagyon silány minőséget, netről meg nem szívesen rendel. Szóval utánanéztem mit is kellene készítenem, meg persze körüljártam a témát, hogy tényleg mit lehet kapni itthon, és azonnal megláttam a piaci rést a kínai kényelmetlen gagyi és a prémium világmárka között, amit tudomásom szerint addig itthon kapni lehetett. Azóta persze tudom, hogy van más készítő is az országban, de ő más típusú termékeket készít, szóval jól megvagyunk egymás mellett.

A cikk további részét és Timi munkáit az alábbi linkre kattintva éred el!

A szexmentes házasság 10 leggyakoribb oka