Nagyon régi módszer már, hogy az üvegpalackok lezárásához parafa dugót használunk, és mióta kiderült, hogy maga az anyag gyakorlatilag erre a legalkalmasabb (mert rugalmas, ugyanakkor a nedvességet sem engedi át), azóta már a világban termelt parafa mintegy 60%-ából csak ezt készítenek. Kereskedelmi használatra elsősorban a paratölgy (Quercus suber) fáját termelik ki, és a legtöbbet Portugáliában. Kedvező tulajdonságai - a rugalmasság, a hőszigetelés, a hangszigetelés és a rezgéscsillapítás - a légbuborékszerű sejtecskék rugalmas összekapcsolódásának köszönhetőek: 1 cm3-ében körülbelül 40 millió ilyen sejt van!

Sokáig a kuplung is belőle volt...

Mivel nagyon könnyű, halászúszókhoz és bójákhoz is jó, de használják padlónak, házak külső téglájának, sőt, tűzállósága miatt legújabban a rakétatechnológiában is. A hetvenes évekig pedig olajban úszó kuplungok lamellájaként is találkozhattunk vele motorkerékpárokban.

Megvan a kockázata a parafadugónak…

Amellett, hogy jól mutat a palackokban, eltávolítása az üvegből egy mutatós és megszokott szertartás. Néha azonban meg kell vele küzdeni, nem mindig adja magát olyan könnyen. Megeshet, hogy beletörik és nem is mindig az ügyetlenségünkön múlik ez. Előfordulhat ugyanis, hogy idővel károsodik a dugó és nem lehet egészben kiszedni az üvegből. Persze, ha csak a parafadarabkák kerülnek a pohárba, még nincs nagy gond. Azonban előfordulhat, hogy megfertőzi a bort. Igen, ez is tönkre tudja tenni ezt a csodás italt úgy, hogy észre sem vesszük. Hangtalan gyilkos, és sokszor nem is bukik le…

TOVÁBB OLVASOK