2018-ban az Egyesült Államokban a 18 és 34 év közöttiek 51 százalékának nem volt romantikus kapcsolata, ami a 2004-es 33 százalékos átlaghoz képest hatalmas növekedés.

744 alany

A romantikát alapértéknek tekintő és azt magasztaló közfelfogás gyakran felértékeli a párkapcsolatot és a házasságot. Ebből egyenesen következhetne, hogy az egyedülállók mindennél jobban szeretnének párt találni. Ám ez egyáltalán nem olyan egyértelmű.

Az Emerging Adulthood nevű folyóiratban 2018-ban jelent meg Jonathon J. Beckmeyer és Shannon Cromwell tanulmánya Romantikus tapasztalatok és egészség a felnőtté válás után címmel. A tanulmányhoz kapcsolódó internetes kutatásban 744 egyedülálló, 18-29 éves fiatal felnőtt vett részt. A kutatók három csoportot alkottak belőlük: akik szeretnének szerelmi párkapcsolatban élni, akiket nem különösebben érdekel a dolog, és akik állandó kapcsolatban vannak. Minden résztvevőn az esetleges depresszió, a magányosságérzés és az elégedettség fokát mérték.

A résztvevőknek az alábbi válaszok közül kellett választaniuk:

(És te? Mit válaszolnál?)

A válaszok megoszlását óvatosan kell kezelni, hiszen egy 744 résztvevős kutatás semmiképpen nem reprezentatív. A kísérleti alanyok online jelentkeztek és a kutatás címe eleve befolyásolhatta a beállítottságukat.

Mindezeket figyelembe véve az eredmények a következők:

• Nem érdekli, hogy romantikus kapcsolata legyen: 18%

• Talán majd egyszer: 49%

• Igenis romantikára vágyik: 33%

A kutatók túl kicsinek találták az érdektelenek szegmensét, és a „talán később” csoporttal együtt kezelték. Őket összességében „nem túl érdeklődőknek” lehetne nevezni.

Elégedettség vs. depresszió

A szerelmi viszonyban élők minden téren jobb eredményeket értek el, mint a vágyakozók. Kevésbé érezték magukat depressziósnak vagy magányosnak, és határozottan elégedettebbek voltak az életükkel, ugyanakkor a „nem túl érdeklődőkkel” megegyező mértékben mutattak depressziós tüneteket.

Ami viszont igazán érdekes, az az, hogy a kapcsolat nélkül élők közül a „nem túl érdeklődő” csoport pozitívabb válaszokat adott, mint azok, akik nagyon vágytak a szerelemre. Kevésbé érezték magukat depressziósnak és magányosnak.

Mit jelentenek az eredmények?

A „nem túl érdeklődő” egyedül élők esetében a szerzők úgy gondolják, azért jobbak a „mutatóik”, mert azok, akik egyedül akarnak élni, megkapják, amit akarnak, miközben a romantikára vágyakozók nem. Az első csoport elismerésre méltó, mivel a társadalmi nyomás ellenére félre tudja söpörni a depressziót és a magányt, miközben más kutatásokból pontosan tudjuk:

Forrás: psycologytoday.com

Nézd meg a lenti galériánkat is!