Gőbel-Szabó Szandra: "Nagyon nagy teher minden nap szeretni magunkat" - Avagy áldás vagy átok a bodypositivity?

Borítókép: Gőbel-Szabó Szandra: "Nagyon nagy teher minden nap szeretni magunkat" - Avagy áldás vagy átok a bodypositivity? Forrás: www.pexels.com Polina Tankilevitch
Majdnem minden platformon napi szinten kapjuk, hogy fogadjuk el önmagunkat úgy, ahogy vagyunk. De valóban szabad egy ekkora terhet és elvárást magunkra rakni?

Manapság a csapból is a fogadd el önmagad üzenet folyik, miközben súlyos általánosítgatások és kritizálások érik az embereket. Nagyon fontos dolog szeretni önmagunkat és elfogadni, de minek az árán?

Úgy gondolom, nagyon nagy teher minden nap szeretni magunkat és nem kell minden nap ugyanannyira elfogadni magunkat. Bőven elegendő egy dolgot szeretni magunkban.

Lehet, hogy nap közepén megunom a ruhát, amiben vagyok, mert egy képen vagy tükröződő felületen hurkásabb vagyok benne, mint amire számítottam. De igyekezni kell ilyenkor nem ebbe kapaszkodni, nem lecsúszni a frusztráció ördögi spirálján, hanem megkapaszkodni abban, ami viszont tetszik. Milyen jól áll a napszemüveg vagy a rúzs!

Persze fontos kijelenteni azt is, hogy nem egy rúzs vagy a ruhád számozása vagy Te. Fontos azonban azt is észrevenni, hogy amiket Neked mondanak mondatok, se Te vagy. A megjegyzések, viccesnek szánt mondatok, amiket kapunk, nem rólunk szólnak, hanem sokkal inkább arról, aki mondja. Ugyanúgy, hogy ha mondjuk felháborodást vált ki belőled egy teltebb nő képe egy fehérnemű reklámban vagy szőrös hónalj egy Instagram posztban, érdemes megállni és megkérdezni magadtól: vajon miért zavar ez? Neked miért lesz rosszabb a napod, azért, mert látsz egy szőrpamacsot máson? És a válasz, ne a másik becsmérlése legyen, a válaszban Te legyél benne. Az önreflexió gyakorlása nem könnyű, fárasztó munka és igen, nehezebb is mint megjegyzést tenni másra, de saját frusztrációnkat rányomni másra nem korrekt.

A bodypositivity nem arról szól, hogy fogadd el önmagad úgy, ahogy vagy. (Persze ez csodálatos elképzelés, de emberi mivoltunk miatt szerintem szinte elérhetetlen).

Számomra a testpozitivitás azt jelenti, hogy nem piszkálom magam negatív mondatokkal, támogatom magam az úton, amit választottam magamnak. Szeretem és tisztelem a testem ezért megfelelő táplálékot biztosítok neki ( de akkor sincs lelkiismeretfurdalásom, ha megeszem egy pálcikás fagyit) igyekszem két kisgyerek mellett megfelelő mennyiségűt és minőségűt mozogni, visszaállítani az izmaimat a terhességek előtti állapotra.

Fontos észrevenni, hogy a mozgás, amire bírni szeretne mindenki mindenkit nem szégyenérzetből kellene, hogy bekövetkezzen, hanem örömből és saját magunk felé irányuló tiszteletből. Azért, hogy ne lihegjünk ha elromlik a lift, jók legyenek a labor eredményeink. Nem a 38-as méret jelenti az egészséget.

Elfogadni magunkat tehát kemény munka, keményebb mint napi szinten planket végezni.

Szuper lenne ha egy olyan világban élhetnénk ( vagy legalább a gyerekeink és az ő gyerekei), ahol nem mások frusztrációinak kell megfelelni, nem azért kell kisebbnek vagy nagyobbnak lenni, hogy mások jól érezzék magukat a bőrükben, hanem pusztán önmagunkért.

És a végére egy kis történelem óra:

Az első bodypositivity mozgalom szinte már a viktoriánus korban elkezdődött, amikor a nők elkezdtek kiállni az ellen, hogy fűzőkben nyomorogva kelljen eltölteni a férfiak miatt az egész napjukat. Később persze ahogyan változott a világ, változott a cél is. A bodypositivity kiáll a marginalizálódott testtel rendelkező emberekért, jogaikért és azért, hogy egyenlő arányban legyenek reprezentálva a médiumokban. Nem szól arról, hogy legyél lusta és hizz el. Teljes mértékben kiáll a rendszer mozgás és sport fontossága mellett, de a cél, amiért mozogsz, az legyen, hogy szereted önmagad és magadért ne pedig egy idealizált testkép elérése.

És talán szerintem, ami a legfontosabb, nem szabad mást bántani kinézete miatt. Nem tudhatod min ment keresztül, mi a története vagy épp a változás mely szakaszában tart. Sepregessünk a saját kertünkben és tartsunk rendet a saját lelkünkben.

Amennyiben kíváncsi vagy szerkesztőink viszonyára önmagukkal, nézd meg galériánkat: